Ugrás a tartalomhoz

Leptoszpirózis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Leptospirosis szócikkből átirányítva)
Leptoszpirózis
sötétlátóteres mikroszkóppal 200-szorosra nagyított leptospira
sötétlátóteres mikroszkóppal 200-szorosra nagyított leptospira
Főbb tünetek
OMIM607948
DiseasesDB7403
MedlinePlus001376
A Wikimédia Commons tartalmaz Leptoszpirózis témájú médiaállományokat.

A leptoszpirózis (leptospirosis) egy akut fertőző és ragályos megbetegedés, az emberre patogén Leptospira interrogans baktérium, illetve annak különböző típusai okozzák. Ezek a baktériumok ellenállóak a hideg hőmérséklettel szemben, azonban melegre érzékenyek. A leptoszpirózis (más néven nádvágó láz,[1] disznópásztor betegség,[2] vagy pretibiális láz[3]) egy fertőzés, amelyet a dugóhúzó alakú Leptospira nevű baktérium okoz. Tünetek nem minden esetben jelentkeznek, de ha igen, akkor lehetnek enyhébbek, mint például fejfájás, izomfájdalom, és láz; vagy súlyosabbak, mint tüdővérzés vagy agyhártyagyulladás.[4][5]

A betegség leírása

[szerkesztés]

Legelőször Adolf Weil írta le a tüneteket, ezért az állapotot „Weil betegsége”-ként is szokták emlegetni. A kór általában jóindulatú, a lefolyása azonban lehet súlyos, illetve halálos kimenetelű is. Ha a fertőzés sárgaságot, veseelégtelenséget, vagy vérzést okoz, akkor Weil-betegséggel van dolgunk.[5] Ha a tüdő erőteljesen vérzik, akkor súlyos tüdővérzéses szindrómáról beszélünk.[5]

A betegség hordozói és a fertőzés menete

[szerkesztés]

A fertőzés forrásai lehetnek emlősök, így kisemlősök (egér, patkány) és nagyemlősök (disznó, kutya, róka) is. Az állatok általában vizeletükkel juttatják a talajba és a vizekbe a Leptospira baktériumot. A fertőzött szervezetbe bőrön (apró sérülések) és nyálkahártyán (tápcsatorna egyes részei) keresztül jut be a baktérium. Emberbe általában fertőzött vizeken keresztül kerül, akár úszás, akár mezőgazdasági területeken való munka közben. A baktérium a szervezetbe jutás után a vérbe kerül, ahol elszaporodva létfontosságú szerveket támad meg. A lappangás ideje 2–20 nap. A betegség hirtelen kezdődik, általános gyengeség, láz, hidegrázás, fejfájás, ízületi fájdalom és álmatlanság kíséri. Nem ritkán vérzési rendellenességek is előfordulhatnak, amely orrvérzésben, illetve gyomor-bélrendszeri vérzésben nyilvánul meg. Három-négy napon belül kezdődik a bőr és a nyálkahártya sárga elszíneződése, amely két-három hétig tart. Erre az időszakra jellemző az anuria, az az állapot, amikor a betegnek vesegörcs után nincs vizelete. Ebben az esetben orvosi ellátás nélkül halál következik be. A leptoszpirózis előfordulása szezonális, nyáron és ősszel gyakori. A férfiak gyakrabban fertőződnek meg, mint a nők. A betegség elkerülése érdekében ellenjavallott úszni ellenőrizetlen vizekben, illetve ritkán takarított medencékben.

A leptospira mintegy 13 géntípusa okoz megbetegedést az emberekben.[6] Többnyire vadon élő és háziállatok terjesztik.[5] A legismertebb fertőzést terjesztő állatok a rágcsálók.[7] Gyakran az állati vizelet vagy állati vizeletet tartalmazó víz vagy föld jut a bőrön lévő repedésekbe, szembe, szájba vagy orrba.[4][8] Fejlődő országokban a betegség leggyakrabban a farmereknél és a városban élő szegények körében üti fel a fejét.[5] Fejlett országokban a forró és csapadékos területeken a szabadban munkát végzők esetében a leggyakoribb a megbetegedés.[4] A diagnózis felállítása jellemzően a baktérium ellen termelődő antitestek, vagy a baktérium DNS vérben kimutatásával történik.[9]

Megelőzése és kezelése

[szerkesztés]

A betegség megelőzhető, ha munkavégzés során védőöltözet viseletével kerüljük az esetlegesen fertőzött állatokkal való érintkezést. Ha az érintkezés nem elkerülhető, akkor az érintkezést követően kezet kell mosni. A munkahelyeken és lakóhelyeken élő rágcsálók számának visszaszorítása a megelőzés másik módja.[4] A doxycycline nevű antibiotikum jótékony hatása nem bizonyított a turisták fertőzéseinek megelőzésénél.[4] Állatok esetében léteznek védőoltások bizonyos típusú leptospira ellen; ezzel csökkenthetők az emberre átterjedés kockázatai.[4] A fertőzés kezelésére alkalmazott antibiotikumok között van a doxycyline, a penicillin vagy a ceftriaxone.[4] Kezelés ellenére is a Weil-betegség miatti halálozási arány meghaladja a 10%-ot, a súlyos tüdővérzéses szindróma miatti halálozások pedig 50%-nál is magasabbak.[5]

Epidemiológia

[szerkesztés]

Becslések szerint évente 7–10 millió ember fertőződik meg a leptoszpirózisban.[10] Az erre visszavezethető halálesetek számáról nincs adat.[10] A betegség leggyakrabban a trópusi vidékeken fertőz, de bárhol előfordulhat.[4] Járványkitörések előfordulnak a fejlődő országok nyomornegyedeiben.[5] A betegséget először Weil írta le 1886-ban Németországban.[4] A fertőzött állatoknak lehetnek enyhe vagy súlyos tüneteik, de jellemző a tünetmentesség is.[6] A tünetek változhatnak attól függően, hogy milyen állatfajról van szó.[6] Néhány állat esetén a leptospira az ivarszervekben él, ami párzáskor átterjed.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Mosby's Medical Dictionary, 9, Elsevier Health Sciences, 697. o. (2013). ISBN 9780323112581 
  2. ↑ McKay, James E.. Comprehensive health care for dogs. Minnetonka, MN.: Creative Pub. International, 97. o. (2001). ISBN 9781559717830 
  3. ↑ James, William D.; Berger, Timothy G.; et al.. Andrews' Diseases of the Skin: clinical Dermatology. Saunders Elsevier (2006). ISBN 0-7216-2921-0 
  4. ↑ a b c d e f g h i Slack, A (2010. július 1.). „Leptospirosis.”. Australian family physician 39 (7), 495–8. o. PMID 20628664. 
  5. ↑ a b c d e f g AJ. McBride, DA. Athanazio, MG. Reis, AI. Ko (2005. október 1.). „Leptospirosis”. Current opinion in infectious diseases 18 (5), 376–86. o. DOI:10.1097/01.qco.0000178824.05715.2c. PMID 16148523. 
  6. ↑ a b c Leptospirosis. The Center for Food Security and Public Health, 2013. október 1. (Hozzáférés: 2014. november 8.)
  7. ↑ Wasiński B, Dutkiewicz J (2013). „Leptospirosis—current risk factors connected with human activity and the environment”. Ann Agric Environ Med 20 (2), 239–44. o. PMID 23772568. 
  8. ↑ Leptospirosis (Infection). Centers for Disease Control and Prevention . (Hozzáférés: 2014. november 8.)
  9. ↑ Picardeau M (2013. január 1.). „Diagnosis and epidemiology of leptospirosis”. Médecine Et Maladies Infectieuses 43 (1), 1–9. o. DOI:10.1016/j.medmal.2012.11.005. PMID 23337900. 
  10. ↑ a b Leptospirosis. NHS, 2012. július 11. (Hozzáférés: 2014. március 14.)
  11. ↑ Solly Faine, Ben Adler, Carole Bolin. Clinical Leptospirosis in Animals, Leptospira and Leptospirosis, Revised 2nd, Melbourne, Australia: MediSci, 113. o. (1999. december 18.). ISBN 0 9586326 0 X 

Források

[szerkesztés]
  • Leptospirosis in Emergency Medicine
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leptoszpirózis&oldid=22297413”