Diósgyőri Acélművek

Diósgyőri Acélművek
Típus	Korlátolt Felelősségű Társaság
Alapítva	1770. július 28.
Megszűnt	2009. február 23.
Székhely	Diósgyőr-Vasgyár, Magyarország
Iparág	acélgyártás, kovácsolás, hengerlés
Diósgyőri Acélművek Pozíció Miskolc belső részének térképén
é. sz. 48° 05′ 41″, k. h. 20° 44′ 24″48.094722222222, 20.74
A Diósgyőri Acélművek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Diósgyőri Acélművek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Névváltozatok

Időszak Név 1770–1828 Hámor Vas-mű és Ómassai őskohó 1828–1866 Újmassai őskohó 1866–1925 Magyar Királyi Vas- és Acélgyár 1925–1953 Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1953–1989 Lenin Kohászati Művek 1989–2001 DIMAG Rt. 2001–2004 DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt. 2004–2009 DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

A Diósgyőri Acélművek egykor az ország egyik legnagyobb kohászati komplexuma, Miskolc legnagyobb munkaadója volt.

Története

A kohászat hosszú múltra tekint vissza a térségben: kezdete Mária Terézia 1770. július 28-án kelt rendeletétől datálható, melyben megalapította a „Hámor Vas-mű” vasverő hámort és Fazola Henriket, a kor kiemelkedő szakemberét nevezte ki vezetőjévé. Fazola épített egy kohót Ómassán, ami 1828-ig működött. Ezután fia, Fazola Frigyes építette fel az újmassai őskohót, ez 1866-ban szüntette be termelését. Az Őskohó ma ipari műemlék. Innen költözött át a gyár helyszűke miatt Diósgyőr-Vasgyárba 1870-ben. A gyár egyre korszerűbbé vált, 1879-ben bevezették a Siemens–Martin-, 1882-ben a Bessemer-acélgyártást.

A második világháborút követően az állam nehézipari központtá kezdte fejleszteni Miskolcot, amelynek akkor már Diósgyőr a része volt. Az ekkor Lenin Kohászati Művek (LKM) kohászati kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették: 1975-ben nemesacél-hengermű épült, majd a kombinált acélműben oxigénbefúvásos LD-konverter (ami folyékony nyersvasból állít elő acélt), UHP elektromos ívkemence és ASEA üstmetallurgiai berendezés, 1982-ben folyamatos acélöntő berendezés, 1985-ben tekercshúzó és foszfátozó üzem.

1989-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt. A gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak.

A privatizáció után

A DIMAG Rt-t 1991. december 29-én privatizálták. 1996-ban, egy technológiai váltás részeként leállították a nagyolvasztót és a LD-konvertert, átalakították az UHP elektromos ívkemencét. Ezek után a UHP elektrokemencében és üstmetallurgiai rendszerben állították elő az acélt, majd folyamatos öntőn öntötték le, és hengersorokon alakították kész termékké.

1998. január 29-én a gyár új tulajdonoshoz került, de csődbe ment, és 2000. március 14-én elrendelték a felszámolását. 2001. április 12-én a társaságot a felszámoló szervezettől megvásárolta az olasz Cogne Acciai Speciali s.r.l., és megváltoztatta a nevét DAM Steel Speciális Acélgyártó Részvénytársaságra, de csak 2003 januárjáig üzemeltette. 2003. március 26-ától újra felszámoló szervezet vezette a céget, majd eladta. Az ezt követő cég, a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2004. október 1-jén kezdte meg működését. 2009. február 23-án bejelentették, hogy a DAM 2004. kft befejezi a tevékenységét, ezzel a több mint két évszázados múltra visszatekintő diósgyőri kohászat megszűnt.

Galéria

• 
• 
• 
• 

Források

• A Diósgyőri Kohászat története

További információk

• Az Acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben; szerk. Lóránt Károly; Antológia, Lakitelek, 2017 (Retörki könyvek)