Hosszúfarkú gébics

Hosszúfarkú gébics
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Gébicsfélék (Laniidae);
Nem:	Lanius;
Faj:	L. schach;
Tudományos név
	Lanius schach; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú gébics témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú gébics témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú gébics témájú kategóriát.

A hosszúfarkú gébics (Lanius schach) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.^[3]

Alfajai

Lanius schach bentet Horsfield, 1821
Lanius schach caniceps Blyth, 1846
Lanius schach erythronotus (Vigors, 1831)
Lanius schach longicaudatus Ogilvie-Grant, 1902
Lanius schach nasutus Scopoli, 1786
Lanius schach schach Linnaeus, 1758
Lanius schach stresemanni Mertens, 1923
Lanius schach suluensis (Mearns, 1905)
Lanius schach tricolor Hodgson, 1837^[2]

Előfordulása

Ázsia területén honos, augusztus végén délre vonul. A Himalájában 3400 méter magasságban is megtalálható. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi sivatagok, szubtrópusi és trópusi gyepek és cserjések, lápok és mocsarak környékén, valamint ültetvények, szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Egy alkalommal észlelték a Hanságban, de valószínűleg egy másik gébicsfaj hibridje volt.

Megjelenése

Testhossza 25 centiméter, testtömege 50-53 gramm.^[5] Feje teteje szürke, fekete szemsávja van, torka fehér. A többi gébicshez képest hosszabb a farka.

Életmódja

Főként rovarokkal táplálkozik, de a madártojásokat és fiókákat is megeszi.

Szaporodás

Ágacskákból készíti fészkét, szőrrel és tollakkal béleli ki. Fészekalja 4-6 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 18.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
Magyarországi észlelése
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 18.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 18.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 18.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 18.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 18.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]