Ugrás a tartalomhoz

Kányabangita

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Labdarózsa szócikkből átirányítva)
Kányabangita
Termései és levelei
Termései és levelei
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Pézsmaboglárfélék (Adoxaceae)
Nemzetség: Bangita (Viburnum)
L., 1753
Faj: V. opulus
Tudományos név
Viburnum opulus
L.
Szinonimák
Szinonimák

a Viburnum opulus var. calvescens szinonimái:

  • Viburnum opulus f. puberulum (Kom.) Sugimoto
  • Viburnum opulus var. sargentii (Koehne) Takeda
  • Viburnum pubinerve Blume ex Miq.
  • Viburnum pubinerve f. calvescens (Rehder) Nakai
  • Viburnum pubinerve f. puberulum (Kom.) Nakai
  • Viburnum sargentii var. calvescens Rehder
  • Viburnum sargentii f. calvescens (Rehder) Rehder
  • Viburnum sargentii f. glabra Kom.
  • Viburnum sargentii f. puberula Kom.
  • Viburnum sargentii var. puberulum (Kom.) Kitag.

a Viburnum opulus subsp. trilobum szinonimája:

  • Viburnum trilobum Marshall
Elterjedés
3 változatának az elterjedése
3 változatának az elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kányabangita témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kányabangita témájú médiaállományokat és Kányabangita témájú kategóriát.

A kányabangita (Viburnum opulus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj. Kertekben termesztett változata a labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum).[1]

Elnevezései

[szerkesztés]

A kányabangita egyéb elnevezései: gána,[2] kálenka,[2] kalina,[2] kalinafa,[2] kalinka,[2] kánya,[2] kányafa,[2] veres kánya.[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

A kányabangita csaknem egész Európában megtalálható. Ázsia mérsékelt övi részein, a Kaukázustól Japánig fordul elő. Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is őshonos.

Változatai

[szerkesztés]
  • Viburnum opulus var. americanum
  • Viburnum opulus var. calvescens (Rehder) H. Hara
  • Viburnum opulus var. opulus
  • labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum)
  • Viburnum opulus var. sargentii
  • Viburnum opulus subsp. trilobum (Marshall) R.T. Clausen

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Felálló szárú, gyors növekedésű, 2-5 méter magasra megnövő cserje vagy kis fa. Sekélyen gyökerezik, számos gyökérsarjat növeszt. Kérge sárgásszürke, hosszanti irányban repedezett.

Átellenesen álló, hosszú nyelű levelei a juharéhoz hasonló széles tojásdadok, 3 (ritkábban 5) karéjjal. A levelek válla lekerekített vagy gyengén szíves, széle egyenlőtlenül fogazott. Felül simák, kopaszak, világoszöldek, a fonákjuk szürkészöld, pelyhesen szőrös.

Az 5 pártacimpájú virágok laza, gazdagon ágas, végálló lapos bogernyőben nyílnak. A sárgás árnyalatú, apró, termős virágokat nagy (2,5 centiméteres) mutatós, hófehér meddő virágok veszik körül. A termős virágok sajátos illata vonzza a legyeket.

Termése borsónyi, gömb alakú, üvegesen fénylő piros, húsos, csonthéjas.

Életmódja

[szerkesztés]

A kányabangita nyirkos, meszes, humuszos talajon nő, árnyékos helyen, cserjésekben, ártéri és ligeterdőkben, olykor tölgyesekben. A síkságoktól az Alpokig, 1400 méter magasságig megtalálható.

Május–június között virágzik; legyek porozzák be. Termése a beporzás után gyorsan kifejlődik; gyakran egy időben láthatók ágain virágok és érett termések. A termés nyersen élvezhetetlen ízű, olyannyira, hogy amíg találnak mást, még a madarak is elkerülik — télen azonban, amikor nagy a hó és a hideg, a csonttollúak és a fenyőrigók mindet lecsipegetik.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Magyarország fontosabb élőlénytársulásai és élőhelytípusai[halott link]
  2. a b c d e f g h Dénes Andrea – Papp Nóra – Babai Dániel – Czúcz Bálint – Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján. (magyarul) Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat (Pécs), 13. sz. (2013) 69 (35–76). o. arch Hozzáférés: 2015. május 9. (PDF)

Források

[szerkesztés]