Guyana Űrközpont
Guyana Űrközpont | |
Ország | Franciaország |
Település | Kourou |
Építés éve | 1964 |
Típus | űrközpont |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 5° 14′ 14″, ny. h. 52° 45′ 38″5.237222°N 52.760556°WKoordináták: é. sz. 5° 14′ 14″, ny. h. 52° 45′ 38″5.237222°N 52.760556°W | |
Guyana Űrközpont weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Guyana Űrközpont témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Guyana Űrközpont (franciául Centre Spatial Guyanais, angolul Guyana Space Center, rövidítve CSG) az Európai Unió legnagyobb űrrepülőtere[1] a Francia Guyana-i Kourou mellett.
Története
[szerkesztés]Az Országos Űrkutató Központot (franciául: Centre National d'Études Spatiales – CNES) 1961. december 19-én alapították meg. Az állami ügynökség feladata meghatározni és végrehajtani Franciaország katonai és polgári célú űrkutatási programját.
A rakétakísérletek végrehajtására olyan területet kellett kijelölni, amelyik megfelelő biztonságot nyújt a környezetnek (lakosság, ipari létesítmények, állatállomány, környezetvédelem). Ezt a helyet Hammaguirban, (Algéria) találták meg. Itt a fegyveres erők felügyelete mellett az 1960-as évek elején kialakították a Speciális Fegyverek Közös Teszt Központját (franciául: Centre interarmées d'essais d'engins spéciaux). Innen egy Diamant–A hordozórakétával juttatták pályára az első francia Astérix műholdat. 1962. március 19-én függetlenné vált Algéria a bázis üzemeltetéséért költségtérítést kért és kapott.
A dinamikusan fejlődő űrkutatás, az űrkutatási szolgáltatások elősegítése olyan új indítóhelyet igényelt, ahol a legjobban biztosíthatók a kiválasztási kritériumok:
- sarki vagy egyenlítői indítási lehetőség,
- elviselhető klíma, ahol hurrikán és földrengés előfordulása minimális,
- megfelelő méretű terület, biztonságos indítási feltételek,
- emberi lakhelytől távolra essen,
- legyen tengeri kikötője és megfelelő technikai felszerelése,
- legalább 3000 méter hosszú kifutópálya,
- kiépíthetők legyenek a szükséges technikai feltételek (radarállomások; telemetriai antennák; infrastruktúra),
- Európához lehetőleg közeli,
- politikailag stabil régió.
Az 1964. április 14-én hozott döntést befolyásolta az Egyenlítőhöz való közelség, a keleti partvidék és az Atlanti-óceán biztonsági szempontjai. Ha keleti irányba történik az indítás, akkor a Föld forgása is „lendít” az űrjárművön, így nem kell olyan erős rakétát tervezni, mint ha nyugat felé indítanák az űreszközt. A Föld felszíne az Egyenlítőnél forog a legnagyobb sebességgel, ezért lendítő hatása jelentős. Kourou csupán 5° 3'-re van az Egyenlítőtől, a Földön ez az egyik optimális hely egy rakéta indításához (ezen a szélességen keletre történő indításkor a bolygó forgási sebessége körülbelül 460 m/s, vagyis 1700 km/h pluszsebességet jelent a rakéta számára).[forrás?]
A Brazíliától északra fekvő, új francia üzemeltetésű űrkikötőt a dél-amerikai Francia Guyanán lévő Kourou kikötőváros közelében építették meg. A város ad otthont az ős- és a francia lakosságnak (adminisztráció, technikusok, mérnökök, egyéb szakemberek és családtagok). A térség a 19. században a hírhedt büntetőtelepeknek, a zöld pokolnak adott otthont, a régió 1946 óta Franciaország tengerentúli megyéje, így ma része az EU-nak.
1968. április 9-én indították az első magaslégköri-kutató rakétát. 1970-től innen állítják pályára a saját fejlesztésű műholdakat, kivéve az amerikai és a szovjet/orosz kooperációs kísérletek űreszközeit.
Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) 1975-ben megalakult, a franciák megosztották a kouroui központot az ESA többi országával – cserébe az Európai Űrügynökség fizeti az űrrepülőtér éves költségeinek kétharmadát. Az ESA végezte el az Ariane rakéták indításához szükséges fejlesztéseket is. Az Űrközpontot 1995-től az ESA és az Arianespace közösen használja. Minden Ariane rakétát innen indítanak. 2006-tól folyik a Szojuz és Vega rakéták indítóállásainak kiépítése, mindkét típus első kouroui startja 2011-ben megtörtént. Bajkonurból indítva a Szojuz–2ST hordozórakéta 1,7 tonna hasznos terhet tud geostacionárius átmeneti pályára (GTO) felemelni, ugyanakkor Guyanából indítva 2,8 tonnát. Az Ariane–5 ECA indításának várható ideje 2018.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stöckert Gábor: Miért éppen Francia Guyana?. Index, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
Források
[szerkesztés]- (1972) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1972. XXV. évfolyam 2. szám.
További információk
[szerkesztés]- cnes.fr Centre national d’études spatiales – a francia Nemzeti Űrkutatási Központ
- cnes-csg.fr Centre spacial guyanais – Guyanai Űrközpont
- arianespace.com Europe's Spaceport
- arianespace.tv
- Europe's Spaceport (ESA)Archiválva 2012. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Guyanai Űrközpont. spaceflightnow.com. (Hozzáférés: 2014. július 1.)