Dzjarzsinszk
Dzjarzsinszk | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Fehéroroszország | ||
Irányítószám | 222720 | ||
Körzethívószám | 1716 | ||
Testvérvárosok | Lista Vasylkiv | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 29 796 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 193 m | ||
Terület | 13,34 km² | ||
Időzóna | UTC+03:00 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 53° 41′, k. h. 27° 08′53.683333°N 27.133333°EKoordináták: é. sz. 53° 41′, k. h. 27° 08′53.683333°N 27.133333°E | |||
Dzjarzsinszk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzjarzsinszk témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dzjarzsinszk (Дзяржынск, oroszul Дзержинск, lengyelül Dzierżyńsk) város Fehéroroszország Minszki területén, a Dzjarzsinszki járás székhelye. Nem hivatalos elnevezése Kojdanav (Койданаў). Minszktől 36 km-re délnyugatra, a Minszki-hátság dombvidékén fekszik, közelében emelkedik az ország legmagasabb pontja, a Dzjarzsinszkaja (345 m). 2006-ban becsült népessége 24,6 ezer fő volt [1].
Történelem
[szerkesztés]Dzerzsinszk eredetileg a Kojdanov (lengyelül Kojdanów) nevet viselte (mely egy tatár kán, Kojdan nevéből származtatható). Középkori eredetű település (első írásos említése Krutogorje néven 1146-ból származik). 1550-től 1831-ig a Radziwiłł-család hűbérbirtoka volt. 1793-ban csatolták Oroszországhoz. 1812. november 3-án az oroszok legyőzték a napóleoni sereget a kojdanovói csatában. 1871-ben a települést elérte a vasút. 1920-1939 között a BSZSZK nyugati határvárosa volt (a határállomás a közeli Nyegoreloje volt). 1924-1937 között, majd 1939-től járási székhely. 1932. május 15-én várossá nyilvánították és az akkor létrehozott Dzerzsinszkij Lengyel Autonóm Körzet (Dzierzynszczyzna) székhelyévé nyilvánították, mely 1938-ig létezett. Nevét Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij lengyel származású forradalmárról és szovjet politikusról kapta 1932 júliusában, aki a város közelében született. Az autonóm körzet lengyel lakosai szembeszegültek a mezőgazdaság kollektivizálásával, ezért 1938-ban megszüntették a körzetet és számos lakost deportáltak Szibériába és Kazahsztánba. A város 1941. június 26. – 1944. július 7. között német megszállás alatt volt. 1945-1956 között a deportált lengyelek egy része visszatért a városba és környékére. 1970-ben 10,7 ezer lakosa volt. 1994 előtt voltak törekvések a város átnevezésére, de Dzerzsinszkij hivatalos megítélése Fehéroroszországban napjainkban is pozitív, így a nevét viselő utcák és Dzjarzsinszk neve is megmaradt.
Gazdaság
[szerkesztés]A város legnagyobb üzeme az Eliz textilgyár, fontos gazdasági ágazata a gépipar (motorjavító üzemek, mezőgazdasági gépgyártás), de lenfeldolgozó ipara és élelmiszeripara (tejfeldolgozás) is van. A közelben kitermelt tőzegből brikett-téglákat gyártanak. Dzjarzsinszk közelében halad a Minszket Breszttel összekötő M1-es autópálya, valamint a vele párhuzamos vasútvonal, mely gyors összeköttetést teremt a fővárossal. A város a tágabb értelemben vett Minszki-agglomeráció részének tekinthető. A P65-ös fűt Zaszlave (43 km) felé teremt összeköttetést.
Nevezetességek
[szerkesztés]- A város főterén áll Feliksz Dzerzsinszkij egész alakos szobra, valamint a járási tanács épülete és az 1850-ben épült Pokrovszkaja-templom.
- A Szent Anna-fatemplom eredetileg 1439-ben épült, de számtalanszor pusztította tűz, mai formáját az 1990-es években nyerte.
- A Gastold-dombon (más néven Kalvinscsina) a 14.-17. századi település templomának romjait tárták fel a régészek.
- Itt született Anasztaszija Vinnyikava, a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál fehérorosz indulója 1991. április 15-én.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность населения на 1 января 2024 г. и среднегодовая численность населения за 2023 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2024. március 28.