Katalán Parlament
| Katalónia Parlamentje (Parlament de Catalunya Parlamento de Cataluña) | |
 | |
 | |
| Ország | Spanyolország |
| Típusa | regionális egykamarás törvényhozás |
| Létrehozva | 1932 |
| Jogelőd | Katalán Cortesek (1714 előtt) |
| Házelnök | Alba Vergés 2022- |
| Párt | Katalán Republikánus Baloldal  |
| Első alelnök | Alba Vergés 2021- |
| Párt | Katalán Republikánus Baloldal |
| Első titkár | Ferran Pedret 2021- |
| Párt | Katalónia Szocialista Pártja  |
| Kormányfő | Pere Aragonés 2021- |
| Párt | Katalán Republikánus Baloldal |
| Katalónia Parlamentje weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Katalónia Parlamentje témájú médiaállományokat. | |
Katalónia Parlamentje, Katalónia egykamarás, törvényhozó szerve. 135 képviselője van, tagjait négyéves ciklusra választják meg. A parlament házelnökével, Katalónia elnökével valamint a helyi kormánytanáccsal együtt tevődik ki, a Generalitat de Catalunya, amely a régió kormányát adja. A parlament épülete a Cituadella parkban található Barcelonában.
Történelem
[szerkesztés]Katalán Cortesek
[szerkesztés]A Katalán Cortesek már a 11. században voltak. Az első ilyenen a Treuga Dei és a barcelonai Grófi Gyűlés volt. I. Jakab aragóniai király idején a gyűlések, Általános Katalóniai Cortesszé (Cortes Generales de Cataluna) váltak. A gyűlések három "rend"-ből álltak: a katonai rendben a nemesség gyűlt össze, az egyházi rendben pedig az egyházi méltóságok és a királyi rendben pedig a települések helytartói voltak. Ekkoriban a népesség nagy része még nem volt képviselve.
Az első katalán törvénykönyvet az Usatges de Barcelonát, I. Ramon Berenguer Barcelona grófja léptette életbe, a Cortes döntése nyomán.
Habár Barcelona grófja több területet tudtak ellenőrzésük alá vonni, anyagi forrásuk és haderejük korlátozott volt, a Carcassone-i Emerzind grófnő vezette feudális forradalom nyomán. Hosszú távon ezek a hiányok megmaradtak, majd annak érdekében hogy haderejük és anyagi forrásuk biztosított legyen, a barcelonai grófok úgy döntöttek, hogy bővítenék területüket. Ennek fényében IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf házasságot kötött Petronila aragóniai királynővel, amellyel perszonálunió révén megalapították az Aragón Koronát.
Ettől fogva a gyűlések neve Cort General de Catalunya vagy Katalónia Általános Gyűlése lett és több alaptörvényt is hozott a gyűlés. 1283-ban III. Péter aragóniai király révén ez a gyűlés lett a Katalóniai Hercegség törvényhozói testülete. A királynak volt joga összehívni és vezetni a gyűlés üléseit mint Barcelona grófja. A három rendben a klérus, hűbéresek valamint Barcelona és Girona királyi városok polgárai vettek részt. A hűbér városok polgárai nem vehettek részt, csak a hűbérurai. A Gyűlés ekkoriban a király által beterjesztett törvények jóváhagyását illetve a saját hatáskörben kezdeményezett törvények (capítols de cort) megszavazását látta el. A Katalán Corteseket eleinte különböző időpontokban tartották meg, 1359-től állandó delegációja lett a Gyűlésnek az Aragón Korona felügyeletére. A Katalán Corteszeket és hogy a katalán legyen a hivatalos nyelv, azt 1716-ban törölték el a Bourbonok a spanyol örökösödési háború következményeként.
Modernkor
[szerkesztés]Első javaslatok a Katalán Gyűlésre
[szerkesztés]A 19. század folyamán jelentek meg az első kísérletek arra, hogy autonom testület álljon fel a katalán képviseletére. Manresa Bases 1892-ben tett közzé javaslatot egy Új Katalán Cortes megalapítására. Ezzel egy időben a köztársaságpártiak és baloldali katalán nacionalisták is tettek javaslatot egy liberális és demokratikus értékeken alapuló Katalán Gyűlésre. A nacionalisták első vívmánya az 1914-1925 között fennálló Katalóniai Nemzetközösség. Ez egy olyan gyűlés, amelyben a régió 4 tartományából: Barcelona, Girona, Lleida és Tarragona tartományokból voltak képviselők, de törvényhozói feladattal nem rendelkezett. A Nemzetközösség már 1919-ben elkészítette Katalónia Alaptörvényének tervezetét, amiben kétkamarássá tették volna a Corteszt, de ez a kezdeményezés nem valósult meg. A Gyűlést és a Nemzetközösséget Miguel Primo de Rivera diktatúrája 1925-ben feloszlatta és törvényen kívülivé tette. [1][2]
Köztársaság és a Generalitat
[szerkesztés]1931-ben Francesc Macià kikiáltotta a Katalán Köztársaság megalapítását, ideiglenes jóváhagyták a Generalitat, a Katalán kormányzóság felállítását és a Katalónia Státuszegyezményt életbe léptették. 1932-ben Katalónia törvényhozó testületét a Parlamentet is elismerték, aminek tagjait ezévben választották meg. A Parlamentben eleinte a Katalán Republikánus Baloldal szerzett többséget és adták az elnököt is. A konzervatív Regionalista Liga csak második lett. A polgárháború végével, Franco győzelmével, a Generalitat és a Parlament felszámolás alá került, tagjai pedig száműzetésbe menekültek.[3]
Feladatai
[szerkesztés]Katalónia Alaptörvényenek I.cikkelye 2. fejezete értelmében:[4]
- Megválasztja a Generalitat de Catalunya elnökét
- Katalán törvényeket életbe léptet
- Elfogadja Katalónia költségvetését
- Felügyeli Katalónia kormányának tevékenységét valamint a kormányhoz tartozó regionális hivatalokat, közintézményeket és egyéb szervezeteket.
- Megválasztja Katalónia ombudsmanját, a Síndic de Greugeszt.
- Megválasztja azt a nyolc szenátort, aki képviseli Katalóniát a Szenátusban.
- Törvénytervezeteket dolgoz ki, amit a spanyol Képviselőház bizottsága elé tár és parlamenti képviselőket nevez ki, a tervezetek védelmében.
- A madridi, központi kormány által életbe léptetett törvényeket jóváhagyja
- Spanyol Alkotmány 150. cikkelye értelmében kérvényezi az államot, hogy a hatásköreinek egy részét átruházza a régióra.
- Alkotmányellenesség fellebbezése a Spanyol Alkotmánybíróság hatáskörébe, amit más alkotmányossági eljárásban is meg kell tennie.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (1983. december 2.) „El Projecte d'Estatut d'Autonomia de Catalunya del 1919”. Recerques: Història, Economia, Cultura, 69–79. o. (Hozzáférés: 2019. február 2.)
- ↑ Mancomunitat de Catalunya, Encyclopedia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia Catalana
- ↑ Guibernau, Montserrat. Catalan Nationalism: Francoism, Transition and Democracy. Routledge, 30. o. (2004. július 31.). ISBN 978-1-134-35326-2
- ↑ Title II of the Statute of Autonomy of Catalonia.. gencat.cat. [2021. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 22.)