Pirregőtücsök

Pirregőtücsök
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Valódi tücskök (Gryllidae);
Nem:	Oecanthus;
Tudományos név
	Oecanthus pellucens; (Scopoli, 1763)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pirregőtücsök témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pirregőtücsök témájú médiaállományokat és Pirregőtücsök témájú kategóriát.

A pirregőtücsök (Oecanthus pellucens) a valódi tücskök családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos tücsökfaj.

Megjelenése

A pirregőtücsök testhossza a hím esetében 10-13 mm, a nőstény 11-14 mm, ehhez járul még a 6-8 mm-es tojócső. Testalkata karcsú, törékeny, kissé lapított; habitusában nem hasonlít a többi tücsökre (vagy egyenesszárnyúra). Színe a halvány okkersárgától a szalmasárgáig terjed. Hátán és hátsó lábain sötétebb foltok lehetnek. Feje és szájszervei előre irányulnak. Mind első, mind hátsó szárnyai nagyok, átlátszóak, hártyásak és olyan hosszúak, hogy teljesen betakarják a potrohot. A hím szárnyai szélesebbek, végük lekerekített, az elülső és hátsó szárnyak nagyjából egyforma hosszúak. A nőstény szárnyai keskenyebbek és a hátsó pár hosszabb. Mindkét nem potrohfüggelékei (cerkuszai) hosszúak, a nőstény esetében a tojócsőhöz simulva védik azt. A tojócső egyenes, a vége sötétebb, szélesebb, kissé fogazott.

Derékszögben felmeresztett első szárnyainak vibráló összedörzsölésével keltett éneke erős, messzire (akár 100 méterre) hangzó, magas pirregés. Rövid megszakításokkal nagyon sokáig ciripel. Este és éjszaka énekel.

Hasonló fajok

Magyarországon nem él hozzá hasonló faj.

Elterjedése

Eurázsiában és Észak-Afrikában honos, mediterrán és nyugat-ázsiai faj; elterjedési területe nagyjából megegyezik a szőlőtermesztő vidékekkel. Európában elterjedésének északi határa kb. Hollandiánál húzódik. Magyarországon országszerte elterjedt, sík- és dombvidékeken gyakori tücsök.

Életmódja

Melegkedvelő. Napsütötte, dél felé néző domboldalak, bokros rétek, legelők, útszélek, szőlők, gyümölcsösök lakója. Többnyire a magas kórókon, bokrokon, alacsonyabb fákon tartózkodik. Közepesen jól repül. Éjszaka aktív, napközben levelek alatt vagy a növények szárához lapulva rejtőzködik. Növényi részekkel, virágokkal, kisebb rovarokkal, lárvákkal táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júniustól októberig találkozhatunk. A nőstény egyesével rakja petéit a növények száraiba; a szőlőkben a fiatal venyigékbe petézve kisebb károkat okozhat. Áttelelés után a lárvák májusban kelnek ki és 5 fejlődési stádiumon mennek át.

Magyarországon nem védett.