Rizalit

A würzburgi püspöki palota homlokzata közép- és sarokrizalittal

A rizalit az épület homlokzatsíkjából (az építési síkból) kiemelkedő rész, amely rendszerint a teljes épület magasságában végigfut. Azért alkalmazták, hogy a hosszú homloksort függőlegesen tagolják, ezzel élénkítve az épület optikai hatását.

A kecskeméti városháza középrizalittal

Nevének eredete

Magyar alakja a német Risalit átvétele, amely a kiugrást, átvitt értelemben kiemelkedést, kidomborodást, feltűnést jelentő olasz risaltóból ered, amelynek latin előképe az „ugrik” jelentésű és nyomatékosító re- előtaggal ellátott salire, saltum szó. Ez utóbbiból származik szaltó szavunk is.

Jellemzői

Mélysége általában nem nagy (8–30 cm), nehogy nagy árnyékot vessen, és ezzel megzavarja az összhangot. Gyakran tagolt és többé-kevésbé gazdagon díszített. A reneszánsz és a barokk építészet egyik legfontosabb eleme volt, azóta alkalmazták a modern építészet kezdetéig.

Fajtái elhelyezkedése szerint

Az épület középső tengelyéhez viszonyított helyzete szerint lehet

• középrizalit
• oldalrizalit
• sarokrizalit.

Források

• Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
• Wilfried Koch: Építészeti stílusok. Officina Nova, 1997 ISBN 963-548-558-1
• Tótfalusi: Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István) Archiválva 2021. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben