Fülemüleszittyó
Fülemüleszittyó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Juncus articulatus L. 1753 | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
Juncus hylanderi (Hämet-Ahti) Tzvelev et Glazkova | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fülemüleszittyó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fülemüleszittyó témájú médiaállományokat és Fülemüleszittyó témájú kategóriát. |
A fülemüleszittyó (Juncus articulatus) az egyszikűek kládjába, a szittyófélék (Juncaceae) családjának Juncus nemzetségbe tartozó faj. Nedves helyeken, iszaptársulásokban gyakori, rizómás évelő. Hajtása 15-60 cm magas. Levéllemez belseje rekeszes. A lepellevelek pikkelyszerűek, egyforma hosszúak (3 mm), széles-lándzsásak, sötétbarnák, a három belső széle kissé hártyás. Az ecsetvirágzatban a virágok általában 4–8-as csoportokban állnak, de 12 virágú csoport is ismert. Termése hosszúkás, fényes sötétbarna tok, amely akkora vagy csak valamivel hosszabb, mint a lepel. Július és október közt virágzik.
Élőhely
[szerkesztés]Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában őshonos, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behozták.[1]
Tűrőképesség
[szerkesztés]Érzékenyebb a szárazságra és a sóra, mint a J. acutus és a J. maritimus.[2]
Lehetséges használat
[szerkesztés]Egyes fenantrénszármazékai, például a dehidrojunkuenin B és az enzifolin E enyhe antibakteriális és biofilmképződés-gátló hatásúak lehetnek. Utóbbi vegyület a méhnyakrák és több vastagbél-adenokarcinóma proliferációját is gátolhatja. A monofenantrének a difenantréneknél, a C9–C10 kettős kötésű származékok a dihidrofenantréneknél hatásosabbnak bizonyultak.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Barta A, Salusso A, Kúsz N, Berkecz R, Schlauer J, Purer D, Hohmann J, Carpinella MC, Vasas A (2024. augusztus 9.). „Phenanthrenes from Juncus articulatus with Antibacterial and Biofilm Formation Inhibitory Activity”. J Nat Prod 87, 2068–2080. o. DOI:10.1021/acs.jnatprod.4c00577.
- ↑ Al Hassan M, Lopez-Gresa M, Boscaiu M, Vicente O (2016). „Stress tolerance mechanisms in Juncus: Responses to salinity and drought in three Juncus species adapted to different natural environments”. Functional Plant Biology. DOI:10.1071/FP16007.