Johann Schober

Johann Schober
Johann Schober
Ausztria kancellárja
Hivatali idő 1921. június 21. – 1922. január 26.
Előd	Michael Mayr
Utód	Walter Breisky
Ausztria kancellárja
Hivatali idő 1922. január 27. – 1922. május 24.
Előd	Walter Breisky
Utód	Ignaz Seipel
Ausztria kancellárja
Hivatali idő 1929. szeptember 26. – 1930. szeptember 25.
Előd	Ernst Streeruwitz
Utód	Carl Vaugoin
Született	1874. november 14. Perg, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1932. augusztus 19. (57 évesen) Baden bei Wien, Ausztria
Párt	Keresztényszociális Párt
Foglalkozás	politikus diplomata jogász eszperantista
Iskolái	Bécsi Egyetem
Díjak	a Bécsi Egyetem díszdoktora
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Schober témájú médiaállományokat.

Johann Schober (Perg, 1874. november 14. – Baden bei Wien, 1932. augusztus 19.) osztrák politikus, rendőrtiszt. Két ízben, 1921–1922-ben és 1929–1930-ban volt hazája kancellárja. Kiemelkedő szerepet játszott az Interpol létrehozásában.

Első kancellársága

Schober jogi tanulmányait követően 1898-ban a bécsi rendőrség szolgálatában kezdte pályafutását, 1909-ben a belügyminisztérium munkatársa lett. 1918 júniusában Bécs rendőrfőkapitányává nevezték ki, majd az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után, 1918 decemberében a Szövetségi Csendőrség (Bundesgendarmerie) vezetője lett. Lojálisan viseltetett a köztársasági Ausztriához, de elősegítette a királyi család biztonságos kimenekítését is az országból. Ezzel nagymértékben hozzájárult a békés, zökkenőmentes politikai átmenethez. Az első világháborúból győztesen kikerülő antanthatalmak bizalmát is elnyerte, így 1921-ben őt jelölték a Keresztényszociális Párt és a pángermánok alkotta koalíciós kormány vezetésére. Kormányfői hivatala mellett ellátta a külügyminiszteri feladatokat is, e minőségében kötötte meg Csehszlovákiával a lányi egyezményt. A diplomáciai aktus a bukásához vezetett, a koalícióban részt vevő pángermánok ugyanis tiltakoztak az egyezmény ellen, amelyben a Németországgal való jövőbeni egyesülés akadályát látták.

Az Interpol megalakítása

Kancellári hivatala letételét követően visszatért korábbi tisztségébe, a Szövetségi Csendőrség vezetői székébe. A szervezet élén végzett munkájával nemzetközi elismertséget vívott ki magának, az utókor benne tiszteli az Interpol atyját. 1923-ban szülővárosában, a felső-ausztriai Pergben szervezte meg a II. Nemzetközi Bűnüldözési Kongresszust, amelyen tizenkilenc ország rendőri szervezete képviseltette magát. A tanácskozás során egyezség született arról, hogy a részt vevő országok felállítják a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (International Criminal Police Commission, ICPC), amelynek tíz cikkelyből álló alapokmányát is elfogadták, emellett az első, 1914-ben Monacóban megrendezett kongresszus célkitűzéseinek elérésén dolgoztak. Schobert választották meg a végrehajtó bizottság elnökének, honfitársát, az Osztrák Szövetségi Rendőrség főnökét, Oskar Dresslert pedig a titkárának.

Schober rendőrtiszti reputációja megszenvedte, amikor 1927. július 15-én az általa kiadott parancsok a júliusi felkelés kirobbanásához, a bécsi Igazságügyi Palota felgyújtásához (Justizpalastbrand) vezettek, amelynek során a karhatalom közel kilencven tiltakozót gyilkolt meg, s öt rendőr is meghalt.

Második kancellársága

Schober 1929 szeptemberében ismét a külügyminiszteri tárcával összevont kancellári hivatalba került. 1930 szeptemberéig látta el a tisztséget, majd még ugyanazon év decemberétől 1932 januárjáig az alkancellári és külügyminiszteri posztot látta el a Carl Vaugoin, Otto Ender és Karl Buresch kancellárok vezette kormányokban. 1930-tól haláláig a Nagynémet Néppárt és a Tartományi Szövetség alkotta parlamenti S-blokk vezetője volt. 1931 márciusában külügyminiszterként vámuniós egyezményt kötött Németországgal, ám Franciaország és Csehszlovákia nyomására a vámunió végül nem lépett életbe.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Schober című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.