Jogutódlás
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A jogutódlás (latinul successio) egy jogi tény, amelynek lényege, hogy általánosságban vagy konkrét jogviszonyban valaki (a jogelőd)[1] helyébe más (a jogutód) lép. A jogelőd és a jogutód egymást feltételező jogi fogalmak. A jogutódlásról számos törvény és alsóbb szintű egyéb jogszabály rendelkezik Magyarországon.
A jogutódlás államokra, természetes személyekre, illetve jogi személyekre (pl. vállalatokra) egyaránt vonatkozhat. Előfordul, hogy egyetlen jogelődnek több jogutódja van, illetve az is, hogy több jogelődnek egyetlen jogutódja.
Fajtái
[szerkesztés]- szerződéses jogutódlás,
- jogutódlás jogszabály alapján,
- jogutódlás hatósági határozat alapján,
- jogutódlás bírósági ítélettel.
Formái
[szerkesztés]A jogutódlás lehet általános vagy részleges, aszerint, hogy a jogutód a jogelőd összes jogaiba vagy csak azok egy részébe lép.
Jellemzői
[szerkesztés]A jogutódlás által a jogosított és kötelezett személyében áll be változás. Ez a változás beállhat a jogelőd halála miatt, amikor is vagyoni természetű jogosítványai vagy a végrendelet értelmében vagy ennek hiányában a törvény alapján szállnak a jogutódra; a jogelőd életében a jogutódlás jogátruházás következtében állhat elő, ami ismét egy vagy kétoldalú jogügylettel, ingyenesen vagy ellenérték mellett történhet. Az ingyenes jogutód a jogelőd tartozásaiért is felel.[2]
Mindenki csak annyi jogot ruházhat át, amennyi őt megillette.[3]
Az ítélt dolog (res iudicata) csak illető peres felek s jogutódaik között alkot jogot, vagyis „jus facit inter partes”.[4] (A Pallas nagy lexikona)
Eltérés a névváltozáshoz képest
[szerkesztés]A jogutódlást meg kell különböztetni a névváltozástól, mert ennek során a változás alanyának jogi helyzete nem változik. (Senki nem lehet önmaga jogutódja.)
Egy példa: a magyar védjegytörvényben
[szerkesztés]A magyar védjegytörvény[5] 19. §-a szerint:
- A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállhatnak és átruházhatók.[6]
- A jogi személy és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság jogutóda a védjegyet is megszerzi, kivéve, ha a felek eltérően rendelkeznek, vagy a körülményekből nyilvánvalóan más következik.[7]
- A védjegyoltalom szerződéssel átruházható. A védjegyoltalom az árujegyzék valamely részére vonatkozóan is átruházható.[8]
- A védjegyoltalom átruházására irányuló szerződés semmis, ha az átruházás a fogyasztók megtévesztését eredményezheti.[9]
- Ha a képviselő, illetve az ügynök – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében védjegybejelentést tesz vagy saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult követelheti a védjegyoltalmi igény vagy a védjegyoltalom átruházását, kivéve, ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy az eljárása helyénvaló volt.[10]
Források
[szerkesztés]- Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)
- 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ latinul successor
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_UjIdokLexikona_13-14/?query=jogel%C5%91d&pg=480&layout=s
- ↑ Nemo plus iuris szabálya a római jogban
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/PallasLexikon_09/?query=jogut%C3%B3d&pg=939&layout=s
- ↑ A többször módosított 1997. évi XI. törvény
- ↑ 1997. évi XI. törvény 19. § (1) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 19. § (2) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 19. § (3) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 19. § (4) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 19. § (5) bek.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
|
Ez a jogtudománnyal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
