A Iulius–Claudius-dinasztia Róma első császári családja, uralkodott i. sz. 14-től 68-ig. A rendkívül népes család nevében a Iulia genst voltaképpen „kegyeleti” okokból örökítették meg a hagyományban, mivel Caius Iulius Caesar törvényes utód nélkül halt meg, így a Iuliusok férfiágon kihaltak. (A Rómában törvénytelennek tekintett fia, Ptolemaiosz Kaiszarion is fiatalon, utód nélkül halt meg, így a nem törvényes férfiág is kihalt.) Caesart adoptált fia, Caius Octavianus Caesar Augustus követte az állam élén, akit Tiberius követett (a Claudia gensből), majd a leányági Caius Caligula, majd ennek apai nagybátyja, Claudius, végül pedig a szintén családba adoptált Ahenobarbus-sarj, Nero.
Mivel a Nero utáni Flavius-dinasztia (Vespasianus, Titus és Domitianus) semmilyen rokoni kapcsolattal, vagy adoptált viszonnyal nem rendelkeztek a korábbi uralkodókhoz, a Iulius–Claudius-dinasztia végét Nero halála jelenti. Az oldalági rokonság természetesen szintén igen kiterjedt. A dinasztia híres-hírhedt többek között arról, hogy római viszonyok közt is kivételesen sok a színes egyéniség a tagjaik között (különösen nagy a jelentős asszonyok száma), ezért a történeti irodalomban, a szépirodalomban és az ismeretterjesztő irodalomban is állandó érdeklődés kíséri életüket és alakjukat.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Julio-Claudian family tree című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
