Isszédok
Az isszédok (isszédonesz: ἰσσηδόνες) a közép-ázsiai szkíták, azaz a szakák csoportjába tartoztak. Amikor először hírt adtak róluk az ókor történetírói – első ízben Hékataiosz az i. 6. század végén –, az Urál hegység keleti oldalának pusztáin laktak.
Hérodotosz beszámolója (IV. könyv, 16–25. szakasz) Ariszteasz (i. e. 7. vagy 6. század) Arimaszpea című elveszett hőskölteményére hivatkozik. A költő, mint írja, utazása során az isszédok országába érkezett. Az isszédokon túl az arimaszpoknak (αριμασποι) címzett egyszeműek éltek, túl ezeken az aranyat őrző griffek, s még ezeken is túl, egészen a tengerig, Északontúl (Hüperboreia) lakói. Az egyszeműek, mondja a szerző, elűzték földjükről az isszédokat, ezek a királyi szkítákat, ezek pedig a déli tengernél tanyázó kimmereket.
Az elbeszélés, mesés elemeitől eltekintve, hihetőnek tűnik. Az isszédok az i. e. 7. század előtt vélhetően az Altaj környékén laktak, és onnan költöztek, valószínűleg az i. e. 8. században, az Urál hegység keleti oldalára, s a királyi szkíták ugyanekkor foglalták el a kelet-európai puszta nyugati felét.
Az isszédok fő fészke az Iszety és az Urál folyó, illetve a mai Cseljabinszk környékén volt. Egyes kutatók mindazonáltal – Klaudiosz Ptolemaiosz adataira hivatkozva – a Tarim-medence lakóinak tartják őket.[1] A szóban forgó helyen azonban nem isszédok, hanem szakaurak laktak.
Az említett kimmerek Kis-Ázsia lakói voltak, jelenlétük a kelet-európai pusztán nem bizonyított. A királyi szkíták valóban kapcsolatba kerültek velük (lásd: Szkíták a Kaukázuson túl), s hírük a görögökhöz is eljutott. Ők azonban a valóságos eseményekhez költött elemeket is hozzátoldottak (lásd: Kimmerioszok).
Az isszédok az i. e. 130. év táján a kangarok igája alá jutottak, és valószínűleg csak az i. sz. 3. században szabadultak, amikor a hunok szövetségének népei megszállták Közép-Ázsia pusztáit. Utoljára (i. sz. 3. század) a kínai évkönyvek emlékeznek meg az isszédokról, pontosabban országukról: Jen (岩), azaz Szakadék, Szikla.[2]
Az isszédok Alkman (i. e. 7. század) költeményében is szerepelnek. Nevük ott esszedonesz (εσσεδὀνες).[3]
Harmatta János állításai
[szerkesztés]Az isszédok elnevezése – mondja Harmatta János, nagy hírű iranistánk – a Tobolba ömlő Iszety folyóéhoz hasonló. Ennek neve a jenyiszeji osztjákok, azaz a ketek nyelvén Is-set, illetve Es-ses, s kézenfekvő a következtetés – legalábbis Harmatta tanár úr számára –, hogy az isszédok jenyiszeji osztják, pontosabban valamilyen paleoszibériai nyelvet – pl. ket vagy kot – beszéltek.[3]
Ariszteasz – állítja Harmatta – i. e. 7. századi eseményekről ír. Ekkor északról egy népvándorlást indított el az arimaszpok támadása. Hérodotosz és Alkman viszont későbbi eseményekről tudósít. Az i. e. 5. században görög és szkíta kereskedők a Dnyeper torkolatához közeli Olbia Pontiké városából indulva a királyi szkíták földjén át az isszédok prémekben gazdag országába utaztak, a Tobol és az Iszety folyó, más szóval a Középső-Urál vidékére. Útközben – amint áthaladtak a szauromaták, budinok, gelónok, iürkák, thüsszageták, argippaiok és isszédok földjén – a szkíta kereskedőknek, Hérodotosz szerint, hét tolmács közreműködését kellett igénybe venniük.[3]
Harmatta bizonyos állításai megerősítésre szorulnának. A jenyiszeji osztjákok például, meglehet, Isset vagy Esses névvel illetik az oroszok által Iszetynek nevezett folyót. E körülményből azonban nemigen lehet következtetni az isszédok nyelvére.
Hérodotosz leírása szerint a szauromaták, hibás kiejtéssel, a szkíták nyelvét beszélték. A gelónokat történetírónk a tengermelléki gyarmatvárosokból elűzött helléneknek mondja, nyelvüket pedig félig görögnek, félig szkítának. A iürkák a királyi szkítáktól szakadtak el, ennélfogva alighanem egy nyelvet beszéltek azokkal. Hasonlóképpen a thüsszageták, akik a királyi szkíták helyben maradt népességét képviselték. Az isszédok pedig szintén a szkíta népek sorába tartoztak.[4][5] Az isszédok országát is érintő kereskedelmi út vélhetően más, Hérodotosz által nem említett népek lakóhelyén is áthaladt, s ezért lehetett szükség nagyobb számú tolmácsra, nem pedig azért, mert a felsorolásban hét nép szerepel.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Harmatta János (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130. In Kovács László és Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest.
- Herodotos in Geréb József (1892): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Első kötet. I–III. könyv. Görög és latín remekírók. Budapest.
- Herodotos in Geréb József (1893): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Második kötet. IV–VI. könyv. Görög és latín remekírók. Budapest.
- Herodotos in Geréb József (1894): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Harmadik kötet. VII–IX. könyv. Görög és latín remekírók. Budapest.
- Klima László (é. n.): Hérodotosz: a görög–perzsa háború. Archiválva 2017. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Latham, R. G. (1854): Scythia. Pp. 936–945. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. II. Iabidus–Zymethus. London.
- Minns, E. H. (1913): Scythians and Greeks. A survey of ancient history and archaeology on the north coast of the Euxine from the Danube to the Caucasus. Cambridge.
- Nagy Géza (1894a): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) Ethnographia 5 (4): 223–238. Archiválva 2015. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Nagy Géza (1894b): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) Ethnographia 5 (5): 279–320. Archiválva 2015. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Nagy Géza (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. Értekezések a Történeti Tudományok köréből 22 (1908–1911): 1–96.
- Phillips, E. D. (1955): The Legend of Aristeas: Fact and Fancy in Early Greek Notions of East Russia, Siberia, and Inner Asia. Artibus Asiae 18 (2): 161–177.
- Télfy János (1863): Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez. Pest.
- Tomaschek, W. (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I. Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 116: 715–780.
- Tomaschek, W. (1889): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. II. Die Nachrichten Herodot’s über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 117: 1–70.
- http://www.balassikiado.hu/BB/netre/netre_vasary/vasary.htm Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Yu, T. (2004): A History of the Relationship Between the Western & Eastern Han, Wei, Jin, Northern & Southern Dynasties and the Western Regions. Sino-Platonic Papers 131: 1–378.
