Erdei tarsza

Erdei tarsza
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae);
Nem:	Isophya;
Tudományos név
	Isophya kraussii; Brunner von Wattenwyl, 1878
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei tarsza témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei tarsza témájú kategóriát.

Az erdei tarsza (Isophya kraussii) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Közép-Európában honos szöcskefaj.

Megjelenése

Az erdei tarsza testhossza a hím esetében 19-22 mm, a nőstény 19-25 mm, ehhez járul még a 8-13 mm-es tojócső. Alapszíne zöld, változó intenzitású, apró, sötétebb zöld pontokkal. Csápjai sárgásak vagy barnásak. A szemektől egy-egy vékony világos csík fut a torpajzson át a szárnyakig; a torpajzs hátsó felén ezt egy barna sáv is kíséri. A hím torpajzsának hátsó vége kissé megemelt. A hím csökevényes, pikkelyszerű szárnya rövidebb a torpajzsnál, a nőstény szárnya éppcsak kilátszik alóla. A hím sárgásbarna cercusa (potrohfüggeléke) befelé hajlik. A nőstény tojócsöve felfelé ível, vége fűrészes élű.

Éneke igen halk, gyönge cirpelések monoton sorozata, melyeket perceken keresztül ismétel. A syllabusok kb. fél másodperces szünetekkel követik egymást.

Hasonló fajok

Közeli rokonaival (magyar tarsza, kárpáti tarsza, szerény tarsza, illír tarsza, pienini tarsza, Stys-tarsza) lehet összetéveszteni.

Elterjedése

Közép-Európában honos (Németország, Csehország, Kelet-Ausztria, Magyarország, Észak-Horvátország, Észak-Erdély). Magyarországon a középhegységekben él, a tarszák közül a leggyakoribb.

Életmódja

Magasabb vegetációjú, szárazabb vagy nedvesebb rétek, erdőszélek, tisztások, útmenték lakója. Főleg a kórókon és alacsonyabb bokrokon tartózkodik. Növényevő, levelekkel, puhább növényi részekkel táplálkozik. Alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a levelek között rejtőzik.

Kifejlett példányaival május végétől szeptember elejéig lehet találkozni, bár augusztusban létszáma már erősen megcsappan. A nőstények a talajba rakják petéiket. Legalább két telelés után tavasszal (már március közepétől) kelnek ki a petékből a lárvák, melyek fejlődése öt stádiumból áll.

Magyarországon nem védett.