I. Attalosz pergamoni király
| I. Attalosz Szótér | |
 | |
| I. Attalosz mellszobra kb. Kr. e. 200 (Pergamonmuseum, Berlin) | |
| Pergamon királya | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 241 – Kr. e. 197 | |
| Elődje | I. Eumenész |
| Utódja | II. Eumenész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Attalida dinasztia |
| Született | Kr. e. 269 |
| Elhunyt | Kr. e. 197 Pergamon |
| Édesapja | Attalosz |
| Édesanyja | Antiokhisz |
| Házastársa | Apollonis of Cyzicus |
| Gyermekei | II. Eumenész II. Attalosz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Attalosz Szótér témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Attalosz Szótér (görögül: "megmentő"; Kr. e. 269 – Kr. e. 197)[1] Pergamon görög polisz (ma Törökország) uralkodója Kr. e. 241-től haláláig.
I. Eumenész – akit követett a trónon – másodunokatestvére és fogadott fia[2] és az Attalida dinasztia első királya volt.[3]
Attalosz fontos csatát nyert a galaták fölött, akik egy újonnan érkezett kelta néptörzs voltak Trákiából és több mint egy generáción keresztül fosztogattak és hadisarcot szedtek Kis-Ázsiában minden korlátozás nélkül.
Ez a győzelem, amit Pergamonban ünnepeltek, felszabadította a területet a gall rémuralom alól és emiatt kapta a szótér nevet valamint a királyi címet.
Bátor és rátermett hadvezér volt, hű Rómához és fontos szerepet játszott az első és második makedóniai háborúkban, amit V. Philipposz ellen vívtak.
Számos tengeri csatát is vezetett a makedónok ellen az Égei-tengeren, melynek során Pergamon elfoglalta a Aigina szigetét (az első háborúban) és Androszt (a másodikban) és kétszer is megmenekült Philipposz fogsága elől.
Kr. e. 197-ben halt meg, röviddel a második háború befejezése előtt 72 évesen, valószínűleg gutaütésben, amit néhány hónappal korábban kapott, amikor a boiótiai háborús tanácsülésen vett részt. Mesésen boldog családi élete volt feleségével és négy fiával. Fia, II. Eumenész követte a trónon.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Livius, 33.21-22 Archiválva 2004. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, says that Attalus died in the consulship of Cornelius and Minucius (197 BC) at the age of 72, having reigned 44 years. Polybius, 18.41, also says that he lived 72 and reigned 44 years. Strabo, 13.4.2, says that he reigned 43 years.
- ↑ Strabo, 13.4.2, says that he was the cousin of Eumenes. Pausanias, 1.8.1, probably following Strabo, says the same. But modern writers have concluded that Strabo had skipped a generation; see Hansen, p. 26.
- ↑ Strabo, 13.4.2; Polybius, 18.41.
Források
[szerkesztés]- Révai nagy lexikona II. kötet 2. rész, 266. oldal
