Kettős éles ékezet
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A kettős éles ékezet ( ˝ ) egy diakritikus jelölés, ami a latin írásmódban csak a magyar ábécében található meg (emellett a cirill ábécében a csuvas nyelv használja). A tipográfiában a típust többnyire hungarumlaut néven nevezik.
Használata a magyar nyelvben
[szerkesztés]Az irodalmi magyar nyelvben 14 magánhangzó van, amik rövidek (a, e, i, o, ö, u, ü), illetve hosszúak (á, é, í, ó, ő, ú, ű) lehetnek. Az a, e, i, o, u hosszú változatai szimpla éles ékezettel írandók, míg az umlautos betűk (ö, ü) hosszú változatai egyszerűen két éles ékezettel írandók (az idézőjelhez vagy a másodperc jeléhez hasonlóan), ahelyett hogy umlautot + szimpla éles ékezetet (ǘ) alkalmaznánk. A Magvető Könyvkiadó logójában a kettős éles ékezet tipografikus eszköz: m̋.
Használata a cirill ábécében
[szerkesztés]A csuvas nyelv cirill írásmódot használ, és az ábécét számos betűvel egészítették ki, többek között a Ӳ, ӳ betűkkel, ami az Ű-nek felel meg latin írásban, azonban ez valószínűleg a kézírásból lett átvéve.
Egyéb használat
[szerkesztés]Használják még a nemzetközi fonetikus ábécében, többek között a szlovák fonetikában. Az Ő ritkán előfordul a feröeri nyelvben is, az ø helyett.
Kézírás
[szerkesztés]Azokban a nyelvekben, ahol van ö, ü, ä, ë betű, a kézírásnál nem két pontot, hanem két éles ékezetet írnak, hasonlóan a magyar ő, ű kézzel írt változatához. A magyar kézírásban, hogy meg lehessen különböztetni a kettős éles ékezetet az umlauttól, úgy jelölik, ahogyan a gépírásban (¨), vagy szabálytalanul, makronnal (¯). Ezt a szabálytalan jelölésmódot gerendázásnak is nevezik.
Története Magyarországon
[szerkesztés]A magánhangzók hossz-jelölése a magyar írásban először a 15. században jelent meg, a huszita írással összefonódva. Először az á és az é betűk voltak használatban, majd később az í, ó, ú betűk is megjelentek, de az ö és az ü betűk hosszú változata a 18. századig nem jelent meg. A 18. századig, a nyelvújítás előtt az umlaut+szimpla éles ékezet ǘ forma volt jelen néhány iratban. Azonban a kettős ékezet sokkal esztétikusabbnak látszott, és a 19. századi nyomdászok vezették be.
Problémák
[szerkesztés]A Unicode elterjedése, általánossá válása előtt az alábbi problémák gyakrabban jelentkeztek. Manapság egyre ritkábbak.
Az informatikai világban előfordul, hogy a külföldi oldalakról letöltött vagy vásárolt betűtípus nem tartalmazza a kettős éles ékezetes betűket, mivel csak nagyon kevesen használják.
Ha egy közép-európai kódolású (ISO 8859-2, avagy Latin-2) szöveg nyugat-európai kódolásban (ISO 8859-1, avagy Latin-1) kerül megjelenítésre, akkor ~ vagy ^ kerül a kettős ékezet helyére (hullámos ő: õ, kalapos ű: û). Sok régebbi operációs rendszer (pl. angol nyelvű MS-DOS vagy korábbi Windows-verziók) egyáltalán nem támogatta az ő és ű betűket.
Technikai információk
[szerkesztés]Az Ő és az Ű is támogatott az ISO 8859-2 és a Unicode karakterkészletekben.
| Codepoint | 0xD5 | 0xF5 | 0xDB | 0xFB |
|---|---|---|---|---|
| ISO 8859-1 | Õ | õ | Û | û |
| ISO 8859-2 | Ő | ő | Ű | ű |
Unicode
[szerkesztés]A dupla éles ékezet összes előfordulása a Unicode 4.1 szabványban:
| Ő | Ő | U+0150 | LATIN CAPITAL LETTER O WITH DOUBLE ACUTE |
| ő | ő | U+0151 | LATIN SMALL LETTER O WITH DOUBLE ACUTE |
| Ű | Ű | U+0170 | LATIN CAPITAL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ű | ű | U+0171 | LATIN SMALL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ˝ | ˝ | U+02DD | DOUBLE ACUTE ACCENT |
| ˶ | ˶ | U+02F6 | MODIFIER LETTER MIDDLE DOUBLE ACUTE ACCENT |
| ̋ | ̋ | U+030B | COMBINING DOUBLE ACUTE ACCENT |
| Ӳ | Ӳ | U+04F2 | CYRILLIC CAPITAL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ӳ | ӳ | U+04F3 | CYRILLIC SMALL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ᐥ | ᐥ | U+1425 | CANADIAN SYLLABICS FINAL DOUBLE ACUTE |