Ugrás a tartalomhoz

Sziklavárhely

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hradište (okres Partizánske) szócikkből átirányítva)
Sziklavárhely (Hradište)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1533
PolgármesterMiloš Baránik
Irányítószám958 54
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség1003 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség126 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság212 m
Terület8,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 18° 22′ 30″48.683333°N 18.375000°EKoordináták: é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 18° 22′ 30″48.683333°N 18.375000°E
Sziklavárhely weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sziklavárhely (1899-ig Szkacsány-Hradistye, szlovákul Hradište) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Simonytól 8 km-re északra, a Nyitrica-patak jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A mai község területén a késő bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt. Már a honfoglalás előtt földvár állt itt.

A falu és román kori temploma a 11. században keletkezett. Temploma a feltételezések szerint a legrégebbi a Felvidéknek ezen a részén, hiszen építését a 11. század második felére teszik. Első írásos említése II. András király 1232-ben kelt oklevelében található „Haranenicha” alakban. Ebben a király a Nedasóctól keletre, Szkacsány közelében fekvő falut az esztergomi keresztesek konventjének adja. Nevét valószínűleg az egykor itt állt Szkacsány váráról kapta, melyet 1410-től említenek a nyitrai püspökség váraként. A konvent 1424-ig birtokosa a településnek, azután a nyitrai püspökség tulajdonába került. 1553-ban a dézsmajegyzékben „Hradyscha” alakban említik, ekkor 12 portája adózott. Említést tesznek arról is, hogy a határában már 1406-ban erődítmény állt, mely hasonló Szkacsány várához, de annál régebbi építésű. 1689-ben "Hradistye" néven említik. 1715-ben szőlőskertje és 19 háza volt. 1729-ben 277-en, 1767-ben 214-en lakták. 1777-től a nyitrai káptalan faluja volt. 1778-ban 60 jobbágy és 3 zsellérház állt a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HRADISTYE. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Szent Iványi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zsámbokréthez nem meszsze, Berzenczének filiája, határja jeles, mint Szkacsáné.”[2]

1828-ban 48 háza és 336 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással, szövéssel és gabonakereskedelemmel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hradistye, tót falu, Nyitra vmegyében, Szkacsán fiókja: 388 kath. lak. F. u. a nyitrai káptalan. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét.”[3]

Hitelszövetkezetét 1889-ben alapították.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Szkacsány-Hradistye, Szkacsánytól éjszakra, a Belanka-patak mellett, 487 tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája Szkacsány, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bélicz. Kath. temploma a XV. század elején épült és kőfallal van körülvéve. Kegyura a nyitrai káptalan. A község határában a Pravda nevü sziklatetőn valaha vár, vagy várszerü építmény állott, melynek szilárd alapfalai még ma is láthatók. A hagyomány szerint a vár tulajdonosának Pravda volt a neve. A sziklában a templom felé irányuló üregek vannak, viszont a templom alatt a sziklák felé vonuló barlang nyílik, melybe jó távolságra be lehet hatolni. A hagyomány szerint e barlang hajdan a várral volt összeköttetésben. 1533-ban a nyitrai püspök volt földesura a községnek.”[4]

1909-ben uradalmi téglagyár kezdte meg termelését. A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 464 lakosából 433 szlovák, 13 német anyanyelvű és 18 csecsemő volt.

1900-ban 575 lakosából 562 szlovák és 13 német volt. Ebből 562 római katolikus és 13 zsidó vallású.

1910-ben 599-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1070 lakosából 1057 szlovák volt.

2011-ben 1032 lakosából 1002 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Barnabás tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 11. század második felében épült, később többször átépítették. Román kori keresztelőmedencéje ma Bajmócon látható.
  • Kőtábla az ősi (11.-12. századi) temető helyén.
  • A község fúvószenekara 1927-ben alakult.
  • Folklóregyüttesét 1937-ben alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sziklavárhely&oldid=26716575”