Hot Dog (Led Zeppelin-dal)
| Led Zeppelin Hot Dog | ||||
| kislemez az In Through the Out Door albumról | ||||
| A-oldal | Fool in the Rain | |||
| Megjelent | 1979. december 7. (USA) | |||
| Formátum | 7 hüvelykes hanglemez | |||
| Felvételek | 1978. november–december, Polar Studios, Stockholm, Svédország | |||
| Stílus | Rockabilly,[1] rock and roll | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 3:18 | |||
| Kiadó | Swan Song | |||
| Szerző | Robert Plant, Jimmy Page | |||
| Producer | Jimmy Page | |||
| A(z) In Through the Out Door album dalai | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
A Hot Dog az angol Led Zeppelin együttes negyedik dala az 1979-es In Through the Out Door albumukról. Szerzője Robert Plant énekes és Jimmy Page gitáros voltak. Ez az egyetlen dal az albumon, aminek megírásában nem vett részt John Paul Jones basszusgitáros/billentyűs. A dal az album kiadása után, a Fool in the Rain kislemez B-oldalán is megjelent 1979. december 7-én. Könnyed hangvételű rockabilly tétel, amely a lemezfelvétel első próbáinak egyikén született, Elvis Presley és Ricky Nelson inspiráló hatására.
Történet
[szerkesztés]A dalt 1978 november és december folyamán vették fel a Polar Studiosban, az ABBA svédországi stúdiójában. Megszületését az 1950-es évekbeli rockabilly, elsősorban Elvis Presley korai dalai inspirálták, továbbá Plant texasi barátnője, aki énekesnő volt.[2] Az Elvis stílusában énekelt dalszöveg tiszteletadás Texas állam felé.
Figyelmesen hallgatva a dal kezdetét, megfigyelhető, hogy némi elektronikus hang kíséretében Page elszámol négyig. Felvétele során olyan Fender Telecaster gitárt használt, amely a B húr (H-nak is jelölik Magyarországon) meghajlításához szolgáló B-Bender gitártartózékkal volt felszerelve. Zeneileg egy mókázós tétel, amelyben gunyoros paródiaként keveredik a rockabilly és a "bugris" countryzene.[3] A kritikák és a rajongók nagy része egyaránt az együttes "gyengébb" pillanatai közé sorolja, legfőképpen a rontásokkal teli, hanyag gitározás miatt.[4] Ralph Hulett és Jerry Prochnicky közös Led Zeppelin könyvében úgy jellemzik, hogy olyan mintha a zenekar egy vidéki utcabálon játszana, a hangzást pedig a legjobb esetben is idiótának lehetne nevezni.[5] Keith Shadwick a Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980 című könyv szerzője szintén negatívan írt róla, a D'yer Mak'er mellett a zenekar másik nyilvánvaló kudarcának nevezte.[3] Elemzésében leírja, hogy Page gyengén játszik benne, míg Bonham és Jones túlzott hangsúlyt kap, akik hiába zenélnek kitűnően, a ritmikája mégis földhözragadt marad.[3] Véleménye szerint nem sikerült a megcélzott hangulatot eltalálni, és kifejtette, hogy a staccato country stílus "gyapjúszedő" pengetőmozdulatának kedves paródiájába Page belesül, mert képtelen tartani a feszes ritmust, és a hosszú, bonyolult futamokban is ügyetlenkedik, ami élőben, a tréfára fogékony közönség előtt talán nem tűnt volna fel ennyire, az örökkévalóság számára, bakelitre írva azonban már-már kínos.[3]
Az In Through the Out Door album megjelenése előtti, két angol Knebworth-koncerten debütált a dal élőben, majd az 1980-as utolsó Európa turné során is rendszeresen eljátszották. A dal felcsendült a Mickey egér játszótere című 3D-s számítógépes animációs sorozatban is. A Dread Zeppelin emlékzenekar a Hot & Spicy Beanburger albumán dolgozta át, de a Clumsy Lovers formáció is műsorára tűzte.
Közreműködők
[szerkesztés]- Jimmy Page – gitár
- Robert Plant – ének
- John Paul Jones – basszusgitár, zongora
- John Bonham – dob
Források
[szerkesztés]- ↑ Dave Lewis (1994), The Complete Guide to the Music of Led Zeppelin, Omnibus Press, ISBN 0-7119-3528-9.
- ↑ Led Zeppelin - In Through The Out Door lemezkritika a passzio oldalon. (magyar nyelven). passzio.hu. [2017. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 26.)
- ↑ a b c d Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980. Keith Shadwick, 294. o. (2005). ISBN 978-963-266-115-5
- ↑ A Led Zeppelin legrosszabb lemeze és más listavezetők. (magyar nyelven). langologitarok.blog.hu. (Hozzáférés: 2019. március 26.)
- ↑ Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin. Ralph Hulett, Jerry Prochnicky, 258. o. (2005). ISBN 963-7448-32-2
