Higurasi

Higurasi
	Tanna japonensis vagy higurasi
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Öregrend:	Paraneoptera;
Rend:	Félfedelesszárnyúak (Hemiptera);
Alrend:	Kabócák (Auchenorrhyncha);
Alrendág:	Cicadomorpha;
Öregcsalád:	Cicadoidea;
Család:	Énekeskabóca-félék (Cicadidae);
Alcsalád:	Cicadinae;
Nemzetség:	Cicadini;
Alnemzetség:	Leptopsaltriina;
Nem:	Tanna;
Faj:	T. japonensis;
Tudományos név
	Tanna japonensis; Distant, 1892
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Higurasi témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Higurasi témájú médiaállományokat és Higurasi témájú kategóriát.

A higurasi (蜩, 茅蜩, ひぐらし; Hepburn: higurashi^?) (Tanna japonensis) a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjén belül az énekeskabóca-félék (Cicadidae) családjába tartozó kabócafaj. Egész Kelet-Ázsiában megtalálható, bár Japánban a legelterjedtebb.

Japán nevének kandzsis írásmódja az élőhelyéül szolgáló növény nevéből ered (Miscanthus). Japánban a higurasi név mellett használják a kanakana (カナカナ^?) nevet is, amely azt általa keltett hangra utal.

Előfordulása

A T. japonensis változatai igen elterjedtek Hokkaidó sziget déli részén, változatos élőhelyeket benépesítve Kínában is megtalálhatók, de a Koreai-félszigeten nem élnek. Hokkaidó északi részétől Kjúsú szigetig a síkságoktól a hegyek lábáig, míg Kjúsú déli részén az alacsonyabb hegyvidéki régiókban is megélnek.^[2]

Japánban a nedves, kontinentális klímájú élőhelyektől kezdve (Hokkaidó) délen a szubtrópikus Amami Ōshima-ig terjed (ahol a T. j. ishigakiana alfaj él). Kína egész területén megtalálhatók. Kedvelik a ciprus, cédrus és más keményfa-erdőket.

Megjelenése

A kifejlett hím testhossza 28–38 mm, a nőstény 21–25 mm között van. A hímek potroha hosszabb és vastagabb, mint a nőstényeké. A hímek potrohában található üreg nagyobb, jobban fejlett, mint a nőstényeké, ezért hangjuk is erőteljesebb.^[2]

A test vöröses-barna színű, a szem körül és a tor zöldes. A hegyekben lakó példányok általában sötétebb színűek.^[2]

Hang

A T. japonensis hívását ősszel, néha már nyár végén is hallatja. Előhelyükön szeptembertől október közepéig hallhatók.^[2]

A hímek egyedi, melankólikus hangzású "KIKIKIKIKI", "KEKEKEKEKE" és "KANNAT KANAKANA ..." hangot hallatnak napkelte előtt, esetenként napnyugta után, gyakran már alkonyatkor is, vagy felhős időjárás esetén.^[2] Énekük a levegő hőmérsékletével változik.^[3]

Japánban a kabócák énekét általában a melankólikus hangulattal köti össze, mind az irodalomban, mind a televíziózásban.^[2]

A T. japonensis éneke

Higashitakane Shinrin-koen (erdei park), Kanagawa tartomány, Japán, 2006. augusztus 1.

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Életmódja

A parazita molylepke Epipomponia nawai a higurasi kabócákat használja peterakásra. A kikelő hernyók a gazdaállat potrohán csüngve élősködnek.^[2]

Megjegyzés

A Higurasi no naku koro ni (ひぐらしのなく頃に^?) című 2006-os animesorozat^[4] használta a kabócák nevét, illetve a sorozat egyes epizódjaiban a kabócák énekét, mint zenei aláfestést.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tanna japonensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ Dr. MAROSÁN MIKLÓS – BAKCSA FLÓRIÁN: ZOOTAXONÓMIAI GYAKORLATOK. NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, MEZOGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR, KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET, ÁLLATTANI TANSZÉK. [2009. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 10.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Itō, ShūShirō Hokuryūkan (1997), 学生版日本昆虫図鑑 (Students Encyclopedia of Insects, Japanese Version), Tokió: Kita Takashi Hall, ISBN 4-8326-0040-0
Nakao, Shunichi (1990), セミの自然誌 - 鳴き声に聞く種分化のドラマ, Chuokoron New Company, ISBN 4-12-100979-7
Miyatake, Tanomoto & Kanou, Yasutsugu (1992), 検索入門セミ・バッタ, ISBN 978-4586310388
↑ Sakis Drosopoulos and Michael F. Claridge (2006), Insect sounds and communication: physiology, behaviour, ecology, and evolution, CRC Press, pp. 532, ISBN 0849320607, <https://books.google.com/?id=eqL4mAhm0-cC&pg=PA113&dq=Tanna+japonensis> page 113
↑ http://www.aoianime.hu/?anime=348 Higurashi no naku koro ni (TV, 2006), fordítása: "Amikor szól a kabóca".

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Dr. MAROSÁN MIKLÓS – BAKCSA FLÓRIÁN: ZOOTAXONÓMIAI GYAKORLATOK. NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, MEZOGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR, KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET, ÁLLATTANI TANSZÉK. [2009. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 10.)

[J1-2] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Itō, ShūShirō Hokuryūkan (1997), 学生版日本昆虫図鑑 (Students Encyclopedia of Insects, Japanese Version), Tokió: Kita Takashi Hall, ISBN 4-8326-0040-0
Nakao, Shunichi (1990), セミの自然誌 - 鳴き声に聞く種分化のドラマ, Chuokoron New Company, ISBN 4-12-100979-7
Miyatake, Tanomoto & Kanou, Yasutsugu (1992), 検索入門セミ・バッタ, ISBN 978-4586310388

[3] Sakis Drosopoulos and Michael F. Claridge (2006), Insect sounds and communication: physiology, behaviour, ecology, and evolution, CRC Press, pp. 532, ISBN 0849320607, <https://books.google.com/?id=eqL4mAhm0-cC&pg=PA113&dq=Tanna+japonensis> page 113

[4] ttp://www.aoianime.hu/?anime=348 Higurashi no naku koro ni (TV, 2006), fordítása: "Amikor szól a kabóca".

[1]

[2]

[3]

[4]