Szed-ünnep
| Heb szed | ||
|
A szed-ünnep (ḥb sd, heb szed) egy ókori egyiptomi ünnep, melyet abból a célból tartottak, hogy a már huzamosabb ideje a trónon lévő fáraót szimbolikusan megfiatalítsák. Ezt az ünnepet rendszerint a fáraó 30. uralkodási évében tartották meg először, utána pedig kb. háromévenként, de több uralkodó is volt, aki eltért ettől a hagyománytól és korábban megrendezte.[1][2]
Az ünnep eredete, története
[szerkesztés]Az ókori Egyiptomban a természeti népekhez hasonlóan az emberek tudatában összekapcsolódott az uralkodó egészsége és az ország jóléte. Több kultúrában az idős uralkodót rituálisan meggyilkolták, hogy fiatalabb vehesse át a helyét. Egyiptomban királygyilkosságra ebből az okból már nem került sor, de a fáraót rituálisan meg kellett fiatalítani.[1] Az ünnepség során egyben bizonyítania kellett fizikai erőnlétét is,
A szed-ünnepet már az óbirodalmi fáraók is megtartották.[3] A legkorábbi bizonyíték szed-ünnep rendezésére az első dinasztiabeli Den fáraó uralkodása idejéből származik; Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa pedig a legkorábbi épület, ami jubileumi ünnepség alkalmából épült.[4]
I. Amenhotep építtetett egy jubileumi kápolnát a karnaki templomban, bár uralma nem tartott harminc évig. Nem tudni, ez annak a jele, hogy korábban megtartotta az ünnepet, vagy csak arra számított, hogy sor fog rá kerülni.[2]
III. Amenhotep első jubileumi ünnepségét Amenhotep, Hapu fia szervezte meg. A fáraó mindent megtett, hogy szed-ünnepe a lehető legnagyobb pompával menjen végbe. Hivatalnokai alapos történeti kutatást végeztek, hogy minden a hagyományoknak megfelelően menjen végbe. A 30. évben megrendezett ünnepség során Amenhotep nagy királyi hitvesi rangra emelte legidősebb lányát, Szitamont,[4] majd a 34. évben megrendezett 2. szed-ünnepen egy másik lányát, Iszetet is.[5] Az ünnepségek után a királyt megfiatalodott, már-már gyermeki arcvonásokkal ábrázolták.[6]
Ehnaton már uralkodása első éveiben sort kerített az ünnepre, a pontos dátum nem ismert, de feltehetőleg a 2.-3. év körül,[7] vagy az 5. évben, mikor új fővárosát alapította.[8] Mivel egyes feltételezések szerint Ehnaton pár évig társuralkodó volt apjával, III. Amenhoteppel, lehetséges, hogy vele együtt ünnepelte a szed-ünnepet. Egy másik magyarázat az, hogy az elhunyt III. Amenhotep immár eggyé vált Aton napistennel, és az ő számára rendezték meg a jubileumi ünnepet. Az is lehet, hogy az ünnepség célja ezúttal nem a fáraó megfiatalítása volt, hanem az, hogy erőt adjon neki, mielőtt belekezd nagy vállalkozásába.[8] Egy későbbi felirat bizonysága szerint ezt az ünnepséget nem tekintették Ehnaton első hivatalos szed-ünnepének.[7]
Ehnatont harminc évnél rövidebb ideig uralkodó fáraók követték. III. Amenhotep után II. Ramszesz volt az első, aki több szed-ünnepet is tartott – az egyiptomi történelem második leghosszabb ideig uralkodó fáraója összesen tizenhárom vagy tizennégy jubileumi ünnepséget rendezett 30. éve után; élete vége felé, ahogy egészsége hanyatlott, már évente.[1][9]
A harmadik átmeneti korban, amikor Ámon papságának hatalma akkorára nőtt, hogy a fáraóval egyenrangúként uralkodtak, a főpapnő, „Ámon isteni felesége” az addig csak a fáraót megillető jelképek, hagyományok közül többet is átvett, közte a szed-ünnep megrendezését is.[10]
Az ünnepség
[szerkesztés]Pontosan sajnos nem tudni, miből álltak a szertartások. A II. Oszorkon bubasztiszi templomában található részletes leírás töredékesen maradt fenn, a III. Amenhotep idején élt Heruef pedig csak az ünnepség egy részét ábrázolta sírjában.[1]
Az ünnepség kezdetét a hagyomány szerint Memphiszből hirdették ki,[11] de maga a király Thébában vett részt az ünnepségeken. Heruef sírjának felirata szerint az ünnepség napjának hajnalán a király egymaga felállított egy dzsed-oszlopot, ami az állandóság szimbóluma volt. Az oszlop előtt a papok áldozatot mutattak be. A dzsed-oszlop felállítása már önmagában is jó erőnlétet kívánt, de a fáraónak ezen felül több mással is bizonyítania kellett erejét, például futnia kellett az Egyiptom határait jelölő két határkő között.[4] A király áldozatot mutatott be az istenszobroknak is, melyeket az ország minden részéből elhoztak, a magas rangúak és az idegen országok küldöttei hódolatukat fejezték ki a fáraónak, aki ezután helyet foglalt Alsó-, majd Felső-Egyiptom trónján, és újra megkoronázták Alsó-Egyiptom vörös és Felső-Egyiptom fehér koronájával.[1] Az ünnepség során a fáraó bőkezű jutalmakat is kiosztott és nagy lakomára is sor került.[12] Az ünnepségre meghívták az idegen országok uralkodóit is.[13]
Az is előfordult, hogy szobrot készítettek, ami a királyt ábrázolta szed-ünnepi öltözékben, és ezt eltemették; a jelképesen eltemetett uralkodó helyébe így megifjodott önmaga lépett.[14]
Fáraók, akiknek volt szed-ünnepük
[szerkesztés]Ez azoknak a fáraóknak a listája, akik életükben bizonyítottan legalább egyszer megtartották a szed-ünnepet; utána zárójelben az uralkodási év(ek), amikor az ünnepre sor került.
- Den[4]
- Dzsószer[3]
- Sznofru[15]
- II. Montuhotep[16]
- III. Szenuszert (30.[17])
- Hatsepszut (17.)
- III. Thotmesz (30.,[18]
- II. Amenhotep[19][20]
- III. Amenhotep (30., 34., 37.)[21]
- Ehnaton (2. v. 3.,[22] 8.)
- II. Ramszesz (30.,[23] )
- III. Ramszesz
- III. Sesonk
- IV. Sesonk
- I. Oszorkon (30., 33.)
- II. Oszorkon (22.,[24] )
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2 ISSN 1218-9855, p.232
- ↑ a b szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004). ISBN 963-425-022-X, p.241
- ↑ a b Shaw, op.cit., p.108
- ↑ a b c d Fletcher, Joann. Egypt’s Sun King – Amenhotep III. London: Duncan Baird Publishers (2000). ISBN 1-900131-09-9, p.136
- ↑ Fletcher, op.cit., p.154
- ↑ Fletcher, op.cit., p.158
- ↑ a b Shaw, op.cit., pp.291-292
- ↑ a b Kákosy, op.cit., p.144
- ↑ Shaw, op.cit., p.36
- ↑ Shaw, op.cit., p.376
- ↑ Shaw, op.cit., p.317
- ↑ Fletcher, op.cit., pp.137-138
- ↑ Fletcher, op.cit., p.139
- ↑ Kákosy, op.cit., p.233
- ↑ Wilkinson, Richard H. Az ókori Egyiptom templomai. Pécs: Alexandra (2006). ISBN 963-369-556-2, p.132
- ↑ Shaw, op.cit., p.168
- ↑ Shaw, op.cit., p.165
- ↑ Shaw, op.cit., p.259
- ↑ Shaw, op.cit., p.266
- ↑ Wilkinson, op.cit., p.161
- ↑ Fletcher, op.cit., pp. 136, 154, 158
- ↑ Shaw, op.cit., p.292
- ↑ Shaw, op.cit., p.316
- ↑ Shaw, op.cit., p.363