Hajnalbogárfélék
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nagy hajnalbogár (Dictyoptera aurora)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hajnalbogárfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalbogárfélék témájú kategóriát. |
A hajnalbogárfélék (Lycidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. A mintegy 160 nembe tartozó 4600 fajuk[1] nagy része a trópusokon él, Magyarországon 7 faj található meg. Magyar nevüket szárnyfedőjük jellegzetes színéről kapták.
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő. A Palearktikus faunatartományban 400 fajuk fordul elő, ezek legtöbbje szűk elterjedésű.
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]_(8184668416).png)
Közepes méretű bogarak (3–80 mm). Testük nyújtott, lapított, párhuzamos, vagy hátrafelé kiszélesedő. Háromszögletű fejük sokkal kisebb az előtornál. Szemeik kidudorodóak; 9-11 ízű, a szemek közt a fejpajzson eredő csápjuk hosszú és gyakran fűrészes. Fejük sokszor ormány-szerűen megnyúlt.
Előtoruk harántos, élesen szegélyezett. Olykor benyomatokat visel, ezek alakja és szegélyezettsége fontos határozóbélyeg. Szárnyfedőjük általában egyszínű élénkvörös vagy narancssárga színű, főként a trópusi fajoknál azonban ezzel váltakozó, sötét hosszanti vagy harántos sávokból is állhat. Rajta jellegzetes lefutású bordák és köztük elhelyezkedő pontsorok találhatóak, amitől a szárnyfedő hálós benyomást kelt (innen származik angol elnevezésük). A mérsékelt égövi fajok teste megnyúlt, a trópusokon azonban gyakori a szárnyfedők oldalirányú kiszélesedése. Lábaik egyformák, lábfejük 5-ízű. Potrohuk 6-8 szelvényből áll, világítószervük nincs.
Az európai fajoknál mindkét ivar rendelkezik szárnyakkal, de sok trópusi fajnál a nőstények lárvaszerű megjelenésűek lehetnek (mint például a sokáig rejtélyesnek tartott ún. trilobita-lárvák Indonéziában, melyek valójában a Duliticola paradoxa faj szárnyatlan, neoténiás nőstényei).
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Jellegzetes „trilobita-szerű” lárváik korhadt fákban, tuskókban, avarban fejlődnek; nyálkagombákkal táplálkoznak.
Rövid életű imágóik nappali állatok, korhadó faanyagon, fakéreg alatt, virágokon (főleg ernyősvirágzatúakon) találhatóak meg. A kifejlett rovar ritkán távolodik el a lárva élőhelyétől. Egy részük nektárfogyasztó, mások egyáltalán nem táplálkoznak kifejletten. A nálunk elő fajok többnyire sok holt fát tartalmazó, párás, zárt erdőségekben élnek, nagyobb részük ritkaság.
Mérgezőek, a hemolimfájuk egy licidsavnak nevezett (lycidic acid), többszörösen telítetlen zsírsavszármazékot tartalmaz, mely megvédi őket a ragadozóktól.
Rendszertani felosztásuk
[szerkesztés]- Ateliinae alcsalád (Kleine, 1928)
- Calochrominae alcsalád (Lacordaire, 1857)
- Calochromus (Guérin Méneville, 1833)
- Caloptognatha (Green, 1954)
- Lucaina (Dugés, 1878)
- Lygistopterus (Dejean, 1833)
- Duliticolinae alcsalád (Kazantsev, 2003)
- Erotinae alcsalád (LeConte, 1881)
- Adoceta (Bourgeois, 1882)
- Benibotarus (Kono, 1932)
- Dictyoptera (Latreille, 1829)
- Eropterus (Green, 1951)
- Eros (Newman, 1838)
- Lopheros (LeConte, 1881)
- Platycis (Thomson, 1864)
- Leptolycinae alcsalád (Leng and Mutchler, 1922)
- Lycinae alcsalád (Laporte, 1836)
- Caenia (Newman, 1838)
- Calopteron (Laporte, 1838)
- Idiopteron (Bourgeois, 1905)
- Leptoceletes (Green, 1952)
- Lyconotus (Green, 1949)
- Lycus (Fabricius, 1787)
- Metriorrhynchinae alcsalád (Kleine, 1926)
- Platerodinae alcsalád (Kleine, 1928)
- Falsocalleros (Pic, 1933)
- Melaneros (Fairmaire, 1879)
- Plateros (Bourgeois, 1879)
- Thilmaninae alcsalád (Kazantsev, 2004)
Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el. Régebbi rendszerek a Diversicornia (Különböző csápú bogarak) had Malacodermata (Lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.
Magyarországon előforduló fajok
[szerkesztés]- Dictyopterinae
- DICTYOPTERINI
- Benibotarus (Kono, 1932)
- Tarnóci hajnalbogár (Benibotarus taygetanus) (Pic, 1905) (=Benibotarus fiedleri (Reitter, 1907), =Dicyoptera Fiedleri)
- Dicyoptera (Latreille, 1829)
- Nagy hajnalbogár (Dicyoptera aurora) (Herbst, 1874)
- Platycis (C.G.Thomson, 1874)
- Kis hajnalbogár (Platycis minutus) (Fabricius, 1787) (=Platycis minuta)
- Pyropterus (Mulsant, 1838)
- Skarlátvörös hajnalbogár (Pyropterus nigroruber) (DeGeer, 1744) (=Pyropterus affinis (Paykull, 1799))
- Benibotarus (Kono, 1932)
- DICTYOPTERINI
- Lycinae
- CALOCHROMINI
- EROTINI
- Erotides (Waterhouse, 1879)
- Szegélyesnyakú hajnalbogár (Erotides cosnardi) (Chevrolat, 1838) (=Platycis cosnardi)
- Lopheros (Leconte, 1881)
- Cinóbervörös hajnalbogár (Lopheros rubens) (Gyllenhal, 1817) (=Aplatopterus rubens)
- Erotides (Waterhouse, 1879)
Képek
[szerkesztés]-
Vérbogár (Lygistopterus sanguineus) -
-
Porrostoma sp. -
Hajnalbogár Indiából -
Hajnalbogarak gyűjteményben -
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ S. A. SLIPINSKI, R. A. B. LESCHEN, AND J. F. LAWRENCE: [http://www.mapress.com/zootaxa/2011/f/zt03148p208.pdf Animal biodiversity: An outline of higher-level classification and survey of taxonomic richness]
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten Archiválva 2011. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
- Magyarország Állatvilága (szerk.: Székessy Vilmos). Kaszab Zoltán:Különböző csápú bogarak I.Lágytestű bogarak.Akadémiai Kiadó, Budapest. 1955
- Lawrence, J.F., Hastings, A.M., Dallwitz, M.J., Paine, T.A., and Zurcher, E.J. 2000 onwards. Elateriformia (Coleoptera): descriptions, illustrations, identification, and information retrieval for families and subfamilies. Version: 9th October 2005 [1] Archiválva 2018. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bocák L. & Bocáková M., 2006: Folia Heyrovskyana (Coleoptera:Drilidae & Omalisidae & Lycidae & Lampyridae) Europae centralis. No.5
- Lynne Forster. TASMANIAN BEETLES AND SPIDERS Archiválva 2016. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Merkl O., Kondorosy E.: Benibotarus taygetanus (Pic, 1905) in Hungary (Coleoptera: Lycidae) in Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici Vol. 96. Budapest. 2004. [2]