Üzleten kívüli kereskedés
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Az üzleten kívüli kereskedés a kiskereskedelemre vonatkozó gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a jól ismert házalást (házaló kereskedelmet) is.
Az üzleten kívüli kereskedés fogalma
[szerkesztés]„üzleten kívüli kereskedés: a kereskedő vagy a nevében, illetve javára eljáró személy által a termék forgalmazása céljából a vásárlónak - annak kifejezett kérése nélkül - a lakásán, munkahelyén vagy más tartózkodási helyén való felkeresésével vagy az e célból szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával folytatott kiskereskedelmi tevékenység.[1]”
Ide sorolható tevékenységek
[szerkesztés]- Házalás, beleértve az ószerest is (használtcikk-kereskedőt)
- termébemutatók szervezői
- kereskedelmi ügynökök
Története
[szerkesztés]A házalás
[szerkesztés]A házalás olyan kereskedés, melynél az árukat állandó telephely nélkül, helységről- helységre és házról-házra vándorolva árusítják. A házalás nem esett az ipartörvények rendelkezései alá úgy, mint a kereskedés egyébként. A második világháborúig az 1852-ben kiadott császári nyílt parancs és az annak alapján fejlődött gyakorlat volt az irányadó. Eszerint a házaláshoz rendőrhatósági engedély kellett, azt csak "erkölcsileg megbízható" egyénnek" és évenként adták ki; az engedélyt a meglátogatott községben mindig láttamoztatni kellett. A házalásból már korábban is kizártak számos iparcikket. A sajtótermékekkel való házalás akkor is külön szabályok alá esett. Az 1930. évi népszámlálás szerint Magyarországon 2706 (1908 férfi, 798 nő) engedéllyel bíró, árut magával hordó házalókereskedő volt; a házalásból élő összes kereső 2888, eltartott 3921, együtt 6809 személyt tett ki.[2]
Az ószeres
[szerkesztés]Az ószeres használt áruk összevásárlásával foglalkozó iparos volt. Az engedélyhez kötött iparok közé tartozott.[3] A kiadható iparengedélyek száma korlátozott volt.[4]
A köznapi nyelv handléságnak nevezte az ószeres ipart, az ószerest pedig handlénak. A handlé (vagy handle) jiddis szóból származik; kapcsolatos a német handeln (‘kereskedik’) és Händler (‘kereskedő’) szókkal.[5]
A 21. században
[szerkesztés]A FEOR 2011 előtt tartalmazta a "Piaci, utcai, vásári árus"t (5113), mint aki különböző termékeket, pl. virágot, frissítőt, újságot árul közterületeken.
Ide tartozó jellemző munkakörök voltak a következők:
- Házaló kereskedő
- Hírlapárus
- léggömbárus
- Mozgó értékcikkárus
- Ószeres
- Utcai virágárus[6]
Napjainkban nem forgalmazható házaló kereskedelem útján
[szerkesztés]Kormányrendelet[7] korlátozza azon áruk körét, amelyek nem forgalmazhatók házalás (házaló kereskedelem) útján. Ezek a következők:
- kábítószer és pszichotróp anyag, illetve annak minősülő termék,
- gyógyszer, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyag vagy készítmény, gyógyászati segédeszköz, veszélyesnek minősülő anyag és készítmény, növényvédő szer, növényvédelmi célú és termelésnövelő anyag, valamint állatgyógyászati termék,
- c) élelmiszer (ideértve a gombát is), a zöldség és a gyümölcs kivételével,
- d) élő állat, növényi szaporítóanyag,
- e) az Országos Tűzvédelmi Szabályzat szerint fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes osztályba tartozó anyag,
- f) veszélyes hulladék, veszélyes komponenseket tartalmazó maradvány és leválasztott anyag,
- g) drágakő, nemesfém, nemesfémből készült ékszer, díszműáru és egyéb tárgy,
- h) jövedéki termék, valamint
- i) olyan egyéb termék, amelynek forgalmazását külön jogszabály előzetes engedélyhez köti.[8]
Az üzleten kívüli kereskedés egyes szabályai
[szerkesztés]Kormányrendelet határozza meg az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egye szabályait. Ezek közé tartozik:
- Üzleten kívüli kereskedés céljából a fogyasztó a lakásán 19 és 9 óra között nem kereshető fel, kivéve, ha ehhez előzetesen hozzájárult.[9]
- A fogyasztót a lakásán, munkahelyén, átmeneti tartózkodási helyén felkereső személy köteles személyazonosságát, és ha nem a saját nevében jár el, képviseleti jogosultságát a fogyasztónak igazolni.[10]
- Közlekedési eszközön folytatott értékesítés a közlekedési eszköz tulajdonosának, vagy üzemben-tartójának engedélyével, továbbá az értékesített termékre vonatkozó jogszabályok alapján szükséges hatósági engedélyek birtokában, a kereskedő nevének és székhelyének a vásárlók számára jól látható helyen történő feltüntetésével végezhető.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2005. évi CLXVI. törvény 2. § 28. pont
- ↑ Uj Idők Lexikona 11-12. French - Herczegh (Budapest, 1938) 3050. old.
- ↑ 1922. évi XII. t. c. 34. §.
- ↑ 1933. évi VII. t. c. 30. §.)
- ↑ https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/h-F2416/handle-F2484/
- ↑ https://www.ksh.hu/docs/osztalyozasok/feor/feor_93.pdf
- ↑ 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet
- ↑ 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 18. § (1) bek.
- ↑ 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 18. § (2) bek.
- ↑ 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 18. § (3) bek.
- ↑ 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 18/A. §
Források
[szerkesztés]- Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941) 4934. old.
- Új idők lexikona 11-12. French – Herczegh (Budapest, 1938) 3050. old.
- 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről [Kertv.] 2. §
- 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről
- FEOR