Gorálok (népcsoport)
A gorálok vagy gurálok, górálok (lengyelül Górale, szlovákul Gorali – a lengyel góra, „hegy” jelentésű szóból) egy, a lengyel–szlovák határon élő nyugati szláv népcsoport. Több mint 95%-uk lengyel, csak néhányan vallják magukat szlováknak.[forrás?]
Életük
[szerkesztés]
A gorálok a Magas-Tátra és a Beszkidek vidékén élnek, nagyobbrészt Lengyelország területén, a Podhale és a Pieniny régióban. Főbb városaik: Nowy Targ, Zakopane, Żywiec.[1] Számukat nagyjából kétszázezerre teszik.[2]
A népcsoport tagjai hagyományosan elsősorban földművelésből, pásztorkodásból és sajtkészítésből élnek, manapság viszont egyre többen dolgoznak az idegenforgalomban, a vendéglátásban. Nevezetesek tutajosaik, akik a Dunajecen tevékenykednek.[3]
A gorálit, egy lengyel–szlovák átmeneti dialektust beszélik, népszokásaikat és népviseletüket a mai napig megőrizték. A gurál minták fő színe – fehér alapon – a piros és a zöld, hagyományos ruhájuk alapanyaga az abaposztó.[4] A női öltözet jellemzője a nagy virágmintákkal díszített szoknya és a hímzett fűző, a férfi népviselet nemeznadrágból, széles, bőrből készült övből, fehér ingből és fekete kalapból áll.[5]
Fafaragó művészetük híres; a Magas-Tátrában számos gyönyörűen díszített, fából készült házat, kaput és templomot találni. A Zakopanétól nyugatra található Chochołów faluban még ma is nagyjából harminc gurál műemlékház áll.[6] A gorál épületek gerendákból vagy fél rönkökből épültek, alapjuk kő, meredek tetejüket fazsindely borítja. A házak építésekor nem használtak fémszögeket vagy -csavarokat az építőanyag összeillesztéséhez, rögzítéséhez. Mai napig élő hagyomány, hogy a házakat kívülről évente többször lesúrolják szappanos vízzel és rizskefével, hogy tiszták legyenek.[7]
Kultúrájuk, életük, életformájuk egyik leglelkesebb kutatója Józef Tischner (1931–2000) lengyel teológus és filozófus volt, aki élete egyik fő céljának tekintette a „guráli gondolat” megfogalmazását és megőrzését.
Goralenvolk
[szerkesztés]Lengyelország 1939-es megszállásakor a németek megpróbálták a gurálokat kiszakítani a lengyelek közül, hogy megosszák az ország lakosságát. A németek a gurálokat egyfajta elszlávosodott germán népcsoportnak (Goralenvolk) tekintették.[1] A kollaboránsokból megalakult a németekkel együttműködő Goralenverein, amelynek irányítója a korábbi parasztpárti vezető, Wacław Krzeptowski lett. 1940-ben a podhalei lakosok választhattak: lengyel vagy gurál személyazonossági iratokat kérnek. Ez utóbbival különböző előnyök jártak, mégis csak a gorálok 18 százaléka, nagyjából 27 ezer ember kérte a dokumentum kiállítását.[8]
Érdekesség
[szerkesztés]A Giewont hegy gerince északi irányból olyannak tűnik, mint egy fekvő ember oldalnézetből. A monda szerint egy óriási lovag alvó, sziklába dermedt teste az. A legenda úgy tartja, hogy ha a hegyvidéken lakó gurálokat nagy veszély fenyegeti, akkor a lovag felébred, és a segítségükre siet.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Goralenvolk. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
- ↑ Új magyar lexikon G-J, 78. oldal ISBN 963-0518-678
- ↑ Lengyelország, 242. oldal ISBN 963-0945-681
- ↑ rackajuh vagy kecske szőréből készített festetlen, durva posztó
- ↑ ZakopaneInfo: Zakopane és a górálok. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
- ↑ Bács Gyula, Délkelet-Lengyelország, 64. oldal ISBN 963-2432-037
- ↑ ZakopaneInfo: Zakopane építészete. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
- ↑ Múlt-kor: Nem szívesen kollaboráltak a lengyelek a nácikkal. (Hozzáférés: 2011. május 7.)
- ↑ Bács Gyula: Délkelet-Lengyelország, 75. o. ISBN 963-2432-037
Források
[szerkesztés]
- Bács Gyula: Délkelet-Lengyelország. ISBN 963-2432-037
- Lengyelország ISBN 963-0945-681
- Térkép a gorálok elterjedéséről
