Őszmoha
Grimmia pulvinata | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Grimmia pulvinata (Hedw.)Sm. | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Grimmia pulvinata témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Grimmia pulvinata témájú médiaállományokat és Grimmia pulvinata témájú kategóriát. |
Az őszmoha (Grimmia pulvinata) az egyik legelterjedtebb tagja a Grimmiaceae lombosmoha családnak. Egész Közép-Európában elterjedt, a városokban is nagyon gyakori, közönséges moha.
Jellemzői
[szerkesztés]Ez a mohafaj tömör, kompakt kerekded párnákat alkot, amelyek szárazon és nedvesen is sötét színűek, szürkés-, feketészöldek. A párnát borító szőrszálak miatt fényes, csillogó. A növénykék 1-2 cm magasak, elágazóak.
A levelek spirálisan helyezkednek el a száron, hosszúkásak, lándzsa alakúak. Szárazon a szárhoz simulnak, nedvesen elállnak. A levelek széle a felső felén begöngyölt. A levélcsúcs lekerekített, a levélér átlátszó, fogazott, hosszú szőrszálban fut ki. A levélsejtek kisméretűek, kerekdedek és vastagfalúak, a levél tövén kissé megnyúltak.
A sporofiton éretlenül zöld, éretten barnás, 2-5 mm hosszú, a hajtás végén fejlődik, azaz akrokarp faj. Éretlenül még erősen görbült a toknyél (hattyúnyakú), éretten már kiegyenesedik. A spóratok gömbölyded, tojásdad, éretten barna színű, 8-10 hosszanti borda is ekkor válik láthatóvá. A spóratok fedele csőrös.[1]
Az őszmoha nagyon jól tűri a szárazságot. A teljes kiszáradást hosszú ideig képes elviselni, ez is szerepet játszik abban, hogy elterjedt faj Európában.[2]
-
Habitus kép
-
Közeli kép a görbült toknyelű fiatal sporofitonokról
-
Érett spóratokok, jól látszódik a csőrös tokfedő és a bordák
-
A levél mikroszkópikus képe, jól látszik a begöngyölt levélszél
-
Levéllemez középső sejtjei 400-szoros nagyításban
A Grimmia nemzetség fajai nagyon hasonlóak, legtöbbször csak mikroszkopikus jellemzők alapján különböztethetőek meg jól. Az őszmoha a legelterjedtebb mind közül. Lakott területen, tetőkön, betonon szinte majdnem biztos, hogy ezt a fajt találjuk. Hegyvidékeken, kitett, napos mészkősziklákon más Grimmia fajokkal is találkozhatunk.
Előfordulás
[szerkesztés]Nagyon gyakori faj. Főleg bázikus, meszes aljzatokon fejlődik. Mészkősziklákon, betonfalakon, járdán, tetőcserepeken nő, de ritkán fákon és talajon is előfordul. A napos, kitett, száraz helyeken található meg 0-1000 méter tengerszint feletti magasságban.[3] Magyarországon is nagyon gyakori faj, országos vörös listás besorolása: nem fenyegetett (LC).[4]
Az év mohája volt 2007-ben
[szerkesztés]Németországban az őszmohát az év mohájának választotta a Bryologisch-lichenologischen Arbeitsgemeinschaft (Mohász- és zuzmó-munkaközösség). Különleges alkalmazkodóképessége miatt érdemelte ki ezt a címet.[5]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Polster-Kissenmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
- ↑ Wolfgang O. Abel: Die Austrocknungsresitenz der Laubmoose, 1956, Wien, S. 683 [1]
- ↑ D. Aichele, W. Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen, 6. Auflage, 1974, S. 108, ISBN 3440028267
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [2] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Moose der Jahre 2006-2010. [2016. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 7.)