Gergely Tamás
Gergely Tamás | |
Született | 1952. augusztus 19. (72 éves) Brassó |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Iskolái | Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1975) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gergely Tamás (Brassó, 1952. augusztus 19. –) erdélyi magyar író, újságíró.
Életútja
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le.[1] A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja.[2] Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).[3]
Felelős szerkesztője a Káfé Főnix internetes irodalmi és fotóművészeti lapnak.
Munkássága
[szerkesztés]Első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Kötetei
[szerkesztés]- Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
- Latorcza kontinens : a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely : Mentor, cop. 1998. 88 p.
- Torokcsavar : regény. Ill. Maurits Ferenc. Csíkszereda : Bookart, 2010. 238 p.[4]
- Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, cop. 2014. 46 p.
- Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, cop. 2015. 86 p.
- Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, cop. 2016. 134. p.
- Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
- Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
- Vadmalac meg én (műhelynapló). Százhalombatta: Üveghegy, 2019. 98 p.[5]
- VérHárs. Százhalombatta: Üveghegy, 2020. 90 p.
- Mälar-parti séták (naplójegyzetek). Százhalombatta: Üveghegy, 2022. 134 p.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Brassói Lapok (Brassó), 1997. január 10. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán).
- ↑ Gergely Tamás: Magyar festmények Stockholmban. Interjú Tamás György műgyűjtővel, az EMKES elnökével. In: Szabadság (Kolozsvár), 2001. április 13.
- ↑ Tatár Zoltán: Magyar képzőművészeti tavasz Stockholmban. In: Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2005. május 17.
- ↑ Interjú Gergely Tamással Torokcsavar című regénye kapcsán[halott link]
- ↑ Cseke Gábor: Kóválygások a Hyde Parkban című versválogatásával közös kötetben.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Keszthelyi András: The show must go on. Utunk, 1982/19.
- Németi Rudolf: A kudarc lélektana. A Hét, 1982/21.
- Kis Géza: Társasjátéknak álcázott különharc. Igaz Szó, 1982/6.