Ugrás a tartalomhoz

(III.) Frigyes német király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Frigyes (társcsászár) szócikkből átirányítva)
III. Frigyes
19. századi portré
19. századi portré
Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1298 – 1330
ElődjeI. Albert
UtódjaII. Albert, Ottó
Német király
Uralkodási ideje
1314. október 19.[1] – 1330. január 13.
Koronázása
1314. november 25.[1]
ElődjeVII. Henrik
UtódjaIV. Lajos
Életrajzi adatok
UralkodóházHabsburg-ház
Született1289
Bécs[1]
Elhunyt1330. január 13. (41 évesen)
Gutensteini Kastély
NyughelyeSzent István-székesegyház
ÉdesapjaI. Albert német király
ÉdesanyjaGörzi Erzsébet német királyné
Testvére(i)
HázastársaAragóniai Izabella német királyné
Gyermekei
  • Anne of Austria, Duchess of Bavaria
  • Elisabeta de Austria
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Frigyes vagy Szép Frigyes (németül: Friedrich der Schöne), (1289[2] – 1330. január 13.[1]) német király 1314-től és ugyancsak III. Frigyes néven Ausztria uralkodó hercege 1308-tól haláláig. Családja révén említik még I. Habsburg Frigyes néven is. Német királyként az ellenkirályok között tartják számon, ezért a sorszámozása csak feltételes.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Frigyes I. Albert német király és Karintiai Erzsébet fiaként látta meg a napvilágot. Bátyja, Rudolf halála és az édesapja elleni 1308-as merénylet után ő lett Ausztria hercege.

Eredetileg baráti viszonyt tartott fenn unokatestvérével Bajor Lajossal, de kapcsolatuk elmérgesedett, amikor Frigyest bízták meg Alsó-Bajorország kormányzásával. 1313. november 9-én Lajos legyőzte unokatestvérét a gamelsdorfi csatában és lemondásra kényszerítette.

Királlyá választása

[szerkesztés]

VII. Henrik német-római császár halála után Frigyes is indult a császári címért. Frigyest II. Henrik Karintia hercege, I. Rudolf rajnai palotagróf(wd), I. Rudolf szász–wittenbergi herceg(wd) és II. Henrik kölni érsek(wd) választotta meg Sachsenhausenben.[1] Egy nappal később Bajor Lajost a Main jobb partján választották meg luxemburgi Balduin trieri érsek(wd), Péter mainzi püspök(wd), János cseh király, Waldemar brandenburgi őrgróf(wd) és II. János szász-lauenburgi herceg(wd). Frigyest 1314. november 25-én a bonni Münsterban koronázta római-német királlyá Heinrich von Virneburg kölni érsek, míg Ludwig koronázását ugyanazon a napon Aachenben, a hagyományos koronázási helyen Peter von Aspelt mainzi érsek végezte. A helyzetet eleinte bonyolította a pápai trón betöltetlensége (1316–1318) is, így kettejük között csak a fegyverek dönthettek.[1]

Polgárháború Németországban

[szerkesztés]

Frigyes harcias öccse, I. Lipót osztrák herceg ugyan 1315-ben végigdúlta Bajorországot, de a bátyját el nem ismerő svájciaktól még ugyanebben az évben Morgartennél vereséget szenvedett – ami meggyengítette a Habsburgok helyzetét az alpesi országban.[1] Jó lehetőséget kínált volna az előrelépésre a szövetkezés a Lajost támogató János cseh király ellenzékével (1317), ám megfelelő támogatás híján a felkelés nem vezetett sikerre.[3] Ugyancsak kudarcba fulladt 1318-ban Speyer, majd Strassburg ostroma.[4] 1320-ban Lipót ismét megpróbálkozott Speyer bevételével, de a város felmentésére siető Lajos elől visszavonult.[4] Az 1316-ban megválasztott új pápa, XXII. János sem könnyítette meg a harcoló felek helyzetét.[4] Minden diplomáciai ötlet és pénzügyi támogatás hiábavalónak bizonyult, a pápa se Frigyes, se Lajos megválasztását nem volt hajlandó szentesíteni.[4]

A két király küzdelmét végül a (valójában ampfingi) mühldorfi csata döntötte el 1322. szeptember 28-án.[4] A magyar csapatok által is segített Frigyes vereséget szenvedett, és Henrik fivérével együtt maga is fogságba esett. Két és fél évet raboskodott a felső-pfalzi Trausnitz várában (a Rajnai Palotagrófság északi részén).[4] Vele esett fogságba 1300 osztrák és salzburgi nemese.

Lipót 1324-ben még IV. Károly francia királlyal is hajlandó volt tárgyalni annak császárrá választásáról és a maga birodalmi helytartóvá emeléséről.[4]

Közös uralkodása Bajor Lajossal

[szerkesztés]
Szép Frigyes (az ambrasi képgyűjteményből)

Frigyes végül már hajlott volna a lemondásra.[4] Lajos elengedte, hogy ehhez testvérei beleegyezését is megszerezhesse, de mivel Lipót ezt megtagadta, Frigyes visszatért a fogságba.[4] A megegyezés ennek dacára sikerült, sőt Lajos az 1325-ben Münchenben megkötött titkos szerződés értelmében társuralkodónak is elismerte.[4]

Mivel a pápa ellenezte a császári cím ilyen megosztását, a két „társcsászár” 1326 januárjában Ulmban kiadott egy dekrétumot, amelynek értelmében Frigyes német király lett, Lajos pedig Itália uraként megtartotta a német-római császár címét.

Később újra szembefordultak, ám miután legfőbb támogatója, Lipót 1326-ban meghalt, Frigyes mindinkább háttérbe szorult Lajos mögött.[4] Visszavonulásával lényegében lemondott a további politikai szereplésről.[4] Frigyes támogatta a Károly Róbert ellen pártot ütő Kőszegi családot, ezért a magyar uralkodó Frigyes ellen lázadó öccsét, a családi tartományok megosztását követelő Ottót segítette.[4] Az egyesült cseh–magyar támadás ellen az osztrák hercegek tehetetlenek voltak.[4] Az 1328-ban megkötött brucki békében Frigyes és fivérei többszöri ígéretüket most már tényleg betartva kénytelenek voltak visszaadni a birtokukban lévő nyugat-magyarországi területeket.[4]

Frigyes másfél évvel ezután, 1330 januárjában halt meg[4] a Bécsi erdőben álló gutensteini várban. Mauerbachban temették el az általa alapított monostorban. 1783-ban maradványait átszállították a bécsi Szent István-dómba.

Gyermekei

[szerkesztés]
  • Frigyesnek született három törvénytelen gyermeke is:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6   105. oldal
  2. ↑ a b c d e f g h i Habsburg 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ↑ Weiszhár, 105–106. oldal
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Weiszhár, 106. oldal

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Albert 		Következő uralkodó:
II. Albert és Ottó
Előző uralkodó:
VII. Henrik
Német király
1314 – 1330
Német-római császár
–
Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburg-ház — Habsburg-ház
A német-római császári korona
 Következő uralkodó:
IV. Lajos
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=(III.)_Frigyes_német_király&oldid=26906789”