Fidibusz (gyújtóeszköz)
A fidibusz a gyufa elterjedése előtt pipa vagy szivar meggyújtására használt összecsavart papírszelet vagy faforgács.[1]
A fidibuszt különböző formákban gyártották. „A fidibusz- és szivargyújtók salétrommal és ólomcukorral áztatott papírból v. papírlemezből készülnek, mely a taplóhoz hasonlóan parázzsal ég. A fidibusz összehajtott papírszelet, melynek egyik végén kevés gyújtókeverék van,” írta gyújtó szócikkében A Pallas nagy lexikona.[2]
Az 1920-as évektől elektromos fidibuszok készültek bakelitből, porcelánból vagy fémből.
A szó a német diáknyelvből terjedhetett el.[3] Eredete nem ismert, egy etimológia szerint a latin fidelibus fratribus kifejezés összevonása.[4] Egy másik magyarázat szerint Horatius egy verssorából származhat: „Et ture et fidibus iuvat placare deos”.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tolnai világlexikona I–VIII. Budapest: Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó-vállalat. 1912–1919.
- ↑ Gyujtó. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Értelmező kéziszótár[halott link]
- ↑ Fidibusz. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Gedanken zum Feuer