Álarcos törpepapagáj
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-Auckland_Zoo.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Agapornis personatus (Reichenow, 1887) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Agapornis personata | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú médiaállományokat és Álarcos törpepapagáj témájú kategóriát. |
Az álarcos törpepapagáj (Agapornis personatus), korábban feketefejű törpepapagáj, a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.
Rendszertana
[szerkesztés]
Régebben két alfaját különböztették meg: a fekete álarcos törzsalakot (A. p. personatus) és a vörös álarcosat (A. p. nigrigensis). Ez utóbbit azonban önálló fajként ismerték el, mint kormosarcú törpepapagáj (Agapornis nigrigensis).[1]
Előfordulása
[szerkesztés]Északkelet-Tanzániában honos, betelepítették Kenyába és Burundiba is. Nairobi és Dar-es-salam környékén is megtalálható.[2] Az 1100–1500 m magasan fekvő száraz fás, majomkenyérfás és akáciás, cserjés szavannák lakója. A Kanári-szigeteken kiszabadult példányai vadon költő állományt hoztak létre. Díszmadárként világszerte elterjedt, fogságban jól tenyészthető.[3]
Megjelenése
[szerkesztés]A madár hossza 10–15 centiméter között változik. A madár alapszíne zöld, csőre korallvörös, a begye sárga, a feje teteje barnásfekete, írisze sötétbarna, és jól látható fehér szemgyűrűje van. Szárnyai rövidek, kb. 9,5 cm hosszúságúak és lekerekítettek; az evezők sötétebb zöldek; a szárnyfedők szürkéskékekbe átmenő zöldek. A színek a hason halványabbak. A tojót és a hímet nehezen lehet egymástól megkülönböztetni, általában különböző nagyságuk alapján lehet: a tojó valamivel nagyobb, és színei halványabbak, mint a hímé.[4] Átlagos testméretük 15 cm, ehhez a tojók 56, a hímek 50 grammot nyomnak.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Viselkedésük élénk, nagyon aktív madarak, csapatban szeretnek tartózkodni. A természetben négyen-öten élnek együtt, de kialakulhatnak 100 fős rajok is. A tojók gyakran harciasak más madarakkal szemben, de kevésbé agresszív, mint a rózsásfejű törpepapagáj. Szívesen fürdenek. Gyümölcsökkel, magokkal, rügyekkel, levelekkel táplálkoznak. Hangja csivitelő, kellemes.
Szaporodása
[szerkesztés]Laza csapatokban, kolóniákban költ, fák odvába, sziklahasadékba esetleg elhagyott üregekbe rakja a fészkét, gallyak és fakéreg felhasználásával, amit a tojó hord a fészekhez a csőrében. Ebben különbözik a hegyi ragyogópapagájtól és a rózsásfejű törpepapagájtól, amelyek a szárnyuk alatt hozzák az építőanyagot. Néha a sarlósfecske fészkeibe is beköltözik. Az építkezésben mindkét nem részt vesz. Költési időpontja függ a csapadéktól, általában március és augusztus között lehetséges. A fészekbe általában 4-5 tojás kerül. Csak a tojó kotlik;ennek ideje 23 nap. A fiókák szeme a 10. napon nyílik ki. 43 naposan röpképesek, és elhagyják a fészket.[5]
Színváltozatai
[szerkesztés]A vad mellett először a természetben is előforduló kék mutációt fedezték fel az 1920-as években. Ez a nem legkorábban megtalált színmutációja.[5][6] A többi változat a szelektív tenyésztés eredménye, például a kobalt szülők utódai fekete színű mauve-ok lesznek.[6] Számos változat létezik, például kék, kobalt, mauve, slate, dilute slate, viola, lutino (ino) és albínó. Az utóbbi két változat esetén az egyed nem örökölte szülei bizonyos, színeket kódoló génjeit. A lutino nem örökölte a zöld színanyagot, az albínó semmilyen színanyagot kódoló allélhoz nem jutott. A legújabb színmutáció az albínó.
Képek
[szerkesztés]-
Álarcos törpepapagáj -
A madár kék színű változata -
Zöldes árnyalatú színváltozat -
Jól látható a fehér gyűrű a szemük körül -
Tojó a fészkén ülve
_pet_on_cage.png)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
- ↑ Low, S. 173
- ↑ a b Romhányi, Attila. Papagájkedvelők kézikönyve. Gazda Kiadó, 238. o. (2003). ISBN 963 7445 49 8
- ↑ Az Álarcos törpepapagáj leírása
- ↑ a b Alderton, David. The Ultimate Encyclopedia of Caged and Aviary Birds. London, England: Hermes House, 218. o. (2003). ISBN 1-84309-164-X
- ↑ a b Le Breton, Kenny. Lovebirds...getting started. USA: T.F.H. Publications, 94–96. o. (1992). ISBN 0-86622-411-4
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwarzköpfchen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-collared Lovebird című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A papagájok világa - Álarcos törpepapagáj
- Rosemary Low: Das Papageienbuch, Ulmer Verlag, Stuttgart 1989, ISBN 3-8001-7191-0
- Werner Lantermann: Papageienkunde: Biologie – Verhalten – Haltung – Artenauswahl der Sittiche und Papageien, Parey Buchverlag, Berlin 1999, ISBN 3-8263-3174-5
- Georg A. Radtke: Unzertrennliche (Agaporniden): Haltung, Zucht und Farbspielarten, Franckh, Stuttgart 1981, S. 13-28, ISBN 3-440-04947-7
- Hivatalos magyar neve
