Félörökzöld növény
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A félörökzöld, néha féllombhullató kifejezést azokra az évelő növényekre használják, melyek viselkedésükben átmenetet képeznek az örökzöld és a lombhullató növények között. Ezek általában olyan, enyhe éghajlathoz szokott fák, amelyek enyhébb teleken lombjukat megtartják, de egy-egy különösen hideg őszön lehullajtják a leveleiket, mintha csak lombhullatók lennének.
Félörökzöldnek nevezhetik azokat a növényeket is, melyek a lombhullató növényekhez hasonlóan elveszítik leveleiket, de nagyon kevés idő telik el a régi levelek lehullatása és az újak rügyezése között. Ez a jelenség főleg trópusi és szubtrópusi fáknál fordul elő, mint pl. a Mimosa bimucronata.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Semi-deciduous című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.