Repülőhalfélék

Repülőhalfélék
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Cheilopogon pinnatibarbatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Makrahalalakúak (Beloniformes) Család: Exocoetidae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Repülőhalfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Repülőhalfélék témájú kategóriát.

A repülőhalfélék (Exocoetidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a makrahalalakúak (Beloniformes) rendjébe tartozó család.

Rendszerezés

A családba az alábbi 4 alcsalád és 7 nem tartozik

• Fodiatorinae
  • Fodiator (Jordan & Meek, 1885)

• Paraexocoetinae
  • Parexocoetus (Bleeker, 1866)

• Exocoetinae
  • Exocoetus (Linnaeus, 1758)

• Cypselurinae
  • Cheilopogon (Lowe, 1841)
  • Cypselurus (Swainson, 1838)
  • Hirundichthys (Breder, 1928)
  • Prognichthys (Breder, 1928)

Egyes rendszerbesorolások ide sorolják a Danichthys és a Oxyporhamphus nemeket is.

Előfordulásuk

A repülőhalfélék az összes nagyobb tenger trópusi területein fellelhetők. Egyes fajok késő nyáron gyakran elköltöznek az Észak-Európa és Észak-Amerika menti vizekre, amelyeket a tél beálltával ismét elhagynak.

Megjelenésük

Egyes fajok elérhetik a 45 centiméteres hosszúságot és a 700 grammot. A nagy mellúszók úszás közben testükhöz simulnak, a „repüléshez” viszont mereven széttárulnak. Egyes fajoknál a hasúszók is nagyok. A farokúszó erős alsó lebenye nagyobb; a hal ezzel hajtja magát előre.

Siklórepülésük

A halak alkalmas szögben megközelítik a víz felszínét és farokúszójukkal gyorsan csapdosnak, hogy elérjék a kiugráshoz szükséges sebességet. Ezután mellúszóikat széttárják és néhány métert siklórepülésben tesznek meg. Amint sebességük csökkenni kezd, újból alámerítik farkukat, csapásaikkal ismét kellő lendülethez jutnak a továbbrepüléshez.

Életmódjuk

A repülőhalfélék társas lények, többnyire azonban nem alkotnak sűrű rajokat. Táplálékuk plankton méretű állatok és más halak lárvái.

Szaporodásuk

Az ívási időszak tavasszal és kora nyáron a meleg és mérsékelt övi tengerekben van. A mélytengeri fajok ikrái szabadon lebegnek a vízben; a sekély vízben élők ikrái a burkon lévő szálakkal fennakadnak a növényzeten.

Források

• ITIS rendszerbesorolása
• Fishbase.org
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6