Ugrás a tartalomhoz

Osztrák poloska

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Eurygaster austriaca szócikkből átirányítva)
Osztrák poloska
Az osztrák poloska, fentről a második sorban a középső
Az osztrák poloska, fentről a második sorban a középső
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha)
Család: Pajzsospoloskák (Scutelleridae)
Nem: Eurygaster
Faj: E. austriaca
Tudományos név
Eurygaster austriaca
Schrank, 1776
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Osztrák poloska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák poloska témájú kategóriát.

Az osztrák poloska vagy teknős poloska (Eurygaster austriaca) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, a poloskák (Heteroptera) alrendjébe, ezen belül a címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) alrendágába és a pajzsospoloskák (Scutelleridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az osztrák poloska egész Európában megtalálható. Elterjedési területén sűrűn előfordul.

Megjelenése

[szerkesztés]

Az osztrák poloska 1,1-1,3 centiméter hosszú. A pajzsospoloskák tipikus képviselője. Jellegzetes ismertetőjegye a nagyméretű pajzs, amely az egész hátsó testet eltakarja. A pofák a fejpajzsot körülzárják. Színe világos vörösbarna. Jól fejlett csápokkal és hatásos bűzmirigyekkel rendelkezik, melyek az ellenség elhárítására kellemetlen szagú és maró hatású folyadékot választanak ki.

Életmódja

[szerkesztés]

Az osztrák poloska nedves biotópok, főleg rétek lakója, ahol sásfélék nőnek. Az osztrák poloska a növények nedveit szívogatja.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az osztrák poloskának évenként egy nemzedéke van. Mai napig nem tisztázott, hogy a partner megtalálásában csak szaglószervének van-e szerepe, vagy a hallószerv is közreműködik. A nőstény petéit levelek felszínére rakja le. Az apró lárvák, 5 vedlés után válnak kifejlett állatokká. A nem teljesen kifejlődött lárvák rövid szárnyat viselnek, színben és alakban azonban már imágóra emlékeztetnek.

Források

[szerkesztés]