Ugrás a tartalomhoz

Eugène-Melchior de Vogüé

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eugène-Melchior de Vogüé
Nadar felvétele
Nadar felvétele
Született1848. február 25.[1][2]
Nizza[3]
Elhunyt1910. március 29. (62 évesen)[1][2]
Párizs
Állampolgárságafrancia
HázastársaAlexandra Annenkova (1878. január 25. – )
Gyermekei
  • Henry de Vogüé
  • Raymond de Vogüé
  • Félix de Vogüé
SzüleiHenriette-Christine de Vogüé
Raphaël de Vogué
Foglalkozása
Tisztsége
  • seat 39 of the Académie française (1888. november 22. – 1910. március 24.)
  • Député de l'Ardèche (1893–1898)
Sírhelye

A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène-Melchior de Vogüé témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eugène-Melchior de Vogüé vicomte (Nizza, 1848. február 24.Párizs, 1910. március 24.) francia utazási író, irodalomkritikus, orientalista, diplomata, a Francia Akadémia tagja (1888).

Élete és munkái

[szerkesztés]

Diplomata karrierjét unokatestvére, Charles-Jean-Melchior beosztottjaként a konstantinápolyi francia követség attaséjaként kezdte, később Szentpéterváron a követség titkára volt és megtanult oroszul. 1878-ban feleségül vette a transzkaszpi (vagy középázsiai) vasútvonal építésének felügyeletét is ellátó M. Ny. Annyenkov tábornok nővérét. Miután kilépett a diplomáciai szolgálatból, az orosz irodalommal kezdett foglalkozni.

Állandó munkatársa volt a Revue des deux Mondes és a Journal des débats című francia folyóiratoknak. Ott jelentek meg útirajzai, majd az orosz irodalmi műveket bemutató cikkei. Ezeket később kötetekben is kiadta. A korabeli orosz irodalomról írt könyve (1886) révén lett igazán híres, a könyv megjelenése után két évvel az akadémia tagjai közé választotta. A 19. századi orosz irodalom első francia ismertetője, lelkes népszerűsítője és elismert szakértője volt. Több orosz regényt lefordított, ő fedezte fel többek között Dosztojevszkijt a francia olvasók számára. Később eredeti regényei is figyelmet keltettek hazájában.

Művei

[szerkesztés]
  • Syrie, Palestine, Mont-Athos (útirajzok, 1876)
  • Histoires orientales (1880)
  • Les portraits du siècle (1883)
  • Le fils de Pierre le Grand (1884)
  • Histoires d'hiver (1885)
  • Le Roman russe (1886)
    • Magyarul is megjelent: Az orosz regény (Ford. Huszár Imre, Budapest, 1908, két kötet)
  • Souvenirs et visions (1887)
  • Spectacles contemporains (1891)
  • Regards historiques et littéraires (1892)
  • Cœurs russes (elbeszélések, 1894)
  • Jean d’Agrève (regény, 1897)
  • Les morts qui parlent (regény, 1899)
  • Le Maître de la mer (regény, 1903)

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)

Források

[szerkesztés]