Erekhtheion

Erekhtheion
Ország	Görögország
Település	Athén község
Hely	Akropolisz (Athén)
Építés éve	i. e. 5. század
Típus	ókori görög templom régészeti lelőhely rom szentély
Építész(ek)	Mnesicle Pheidiasz
Elhelyezkedése
Erekhtheion Pozíció Athén belváros térképén
é. sz. 37° 58′ 20″, k. h. 23° 43′ 36″37.972083333333, 23.726527777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Erekhtheion témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A kariatidák sora a déli oszlopcsarnokban

Az Erekhtheion délről

Az Erekhtheion (görög betűkkel: Ἐρέχθειον; latinosan: Erechtheum) az athéni Akropolisz egyik fő nevezetessége, Pallasz Athéné régi temploma felett emelt szentély. Ez az épület volt a perzsák által lerombolt régi templom helyett az Akropolisz kultusztemploma.

A rendkívül kecses, attikai ión stílusú épület i.e. 421 és i.e. 406 között épült, befejezésére azonban a Spártától elszenvedett vereség miatt soha nem került sor. Tervezője nem ismert. A hagyományok szerint azon a helyen épült fel, ahol Athéné és Poszeidón versengése zajlott a város védnökségéért: ezen a helyen fakasztott a tengerek főistene forrást, itt hullott le az égből a győztes Athéné olajfából készült szobra. Valószínűleg itt volt Erekhtheusz legendás király sírja is, akiről az épület nevét kapta.

Az épület jellegzetessége, hogy stílusát tekintve eltér a klasszikus görög építészet formavilágától. A főépület egyes celláinak, valamint egyes kiegészítő részeinek szintje más és más. Ez valószínűleg azért van, mert a mitikus kegyhelyet elfedték volna, ha a Parthenónéhoz hasonló egyenes padlót építenek az egyenetlen sziklaterepen. Az Erekhtheion több részből áll. Központja egy templom, amelyben az istennő fából faragott szobrát őrizték. E központi épülethez mindkét oldalon egy-egy oszlopcsarnok csatlakozik. Ezek közül a legismertebb a déli csarnok, amelynek oszlopai ruhás lányalakok (csak öt eredeti, mert elölről a második a Lord Elgin által Londonba szállíttatott kariatida betonból öntött másolata.). A minden oldalán más és más kiképzésű épület egységét a falain végigvonuló, kék eleusziszi márvány-alapon fehér márványfigurás fríz biztosította, továbbá a valamennyi tagozatát díszítő, üveggyöngyökkel, arany rozettákkal és bronzpalmettákkal ékesített, azonos stílusú, dúsan faragott domborművek, amelyek magán az épületen és egyes oszlopok lábazatán is megfigyelhetők.

Források

• Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 430. o. ISBN 963-85773-5-5  
• Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 635. o.

Irodalom

• Wilhelm Dörpfeld: Erechtheion. Weichingeren und Bearbeitung von Hans Schleif. Mittler, Berlin 1942 (online).
• Hans Lauter: Die Koren des Erechtheion (= Antike Plastik. Lieferung 16). Mann, Berlin 1976, ISBN 3-7861-2228-8
• James Morton Paton (szerk.), Gorham Phillips Stevens (Messungen und Zeichnungen), Lacey Davis Caskey (Text): The Erechtheum. Szöveg és táblázat . Harvard University Press, Cambridge Mass. 1927.
• Jan Zacharias van Rookhuijzen: The Erechtheion on the Acropolis of Athens. In: Kernos. Revue internationale et pluridisciplinaire de religion grecque antique. 34. kötet, 2021, 69–121. oldal
• Andreas Scholl: Die Korenhalle des Erechtheion auf der Akropolis. Frauen für den Staat. Fischer Taschenbuch-Verlag, Frankfurt am Main 1998, ISBN 3-596-12640-1
• Richard Speich: Südgriechenland I. Athen, Attika, Böotien, Phokis, Phthiotis und Euböa. Kohlhammer, Stuttgart u. a. 1978, ISBN 3-17-004690-X, 96–99.oldal
• Ioannis Travlos: Bildlexikon zur Topographie des antiken Athen. Ernst Wasmuth, Tübingen 1971, 213–227. oldal