Feketeszárnyú kuhi

Feketeszárnyú kuhi
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Kuhiformák (Elaninae);
Nem:	Elanus;
Faj:	E. caeruleus;
Tudományos név
	Elanus caeruleus; (Desfontaines, 1789)
Elterjedés
	A feketeszárnyú kuhi elterjedési területe egész éves telelőhely
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Feketeszárnyú kuhi témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszárnyú kuhi témájú médiaállományokat és Feketeszárnyú kuhi témájú kategóriát.

A feketeszárnyú kuhi (Elanus caeruleus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Afrika Szahara alatti részén, a trópusi Ázsiában és Európában, Spanyolország területén honos. Szavannák, sztyeppék és félsivatagok lakója. Magyarországon 2012-ben észlelték először, a Zámolyi-medencében – Európában Lengyelországban, Görögországban, Ausztriában, Magyarországon és Németországban alkalmanként szintén észleltek már kuhikat.^[2]

Alfajai

feketeszárnyú kuhi (Elanus caeruleus caeruleus), Dél-Európa és Afrika
indonéz kuhi (Elanus caeruleus hypoleucos), Jáva, Celebesz, Fülöp-szigetek
szumátrai kuhi (Elanus caeruleus sumatranus), Szumátra
Elanus caeruleus vociferus, Dél-Ázsia
új-guineai kuhi (Elanus caeruleus wahgiensis), Új-Guinea szigete

Megjelenése

Testhossza 33 centiméter, szárnyfesztávolsága 75 centiméter. Szemei vörösek, hátoldala kékesszürke, hasi része világos, szárnyai feketék. Feje viszonylag nagy, farka rövid. Lábai sárgák.

Életmódja

Kiemelkedő pontról vagy a levegőben vadászik, rovarokból, főleg sáskákból álló táplálékára.

Szaporodása

A sólymoktól eltérően készít fészket, általában tüskés bokorba. A fészekanyagot a hím hordja, míg a tojó a fészket építi. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyeken 26 napig kotlik.

Jegyzetek

↑ A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
↑ Index: Új madárfaj Magyarországon

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
Vedettfajok.hu - magyar neve

További információk

Képek az interneten a fajról
Internet Bird Collection - videók a fajról. [2011. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
Xeno-canto.org - a faj hangja

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Védett_és_fokozottan_védett_állatok-1] A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 20.)

[2] Index: Új madárfaj Magyarországon

[1]

[2]