Eduard Georgijevics Bagrickij

Eduard Georgijevics Bagrickij
Élete
Született	1895. november 3. vagy október 22. Odessza
Elhunyt	1934. február 16. Moszkva
Sírhely	Novogyevicsi temető
Házastársa	Lydia Souok
Gyermekei	Vsevolod Bagritski
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, dráma
Eduard Georgijevics Bagrickij aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Georgijevics Bagrickij témájú médiaállományokat.

Eduard Bagrickij (oroszul : Эдуард Багрицкий (álnév); eredeti nevén: Эдуард Георгиевич Дзюбин) (Odessza, 1895. november 3. vagy október 22. – Moszkva, 1934. február 16.) orosz/szovjet költő, műfordító és drámaíró.

Élete és munkássága

Szegény zsidó polgári családból származik. Földmérő tanfolyamokat végzett, de szakmájában nem dolgozott. A Odesszában, a helyi lapokban 1915-ben jelentek meg munkái. Munkájára az irodalmi antológia, a neoromantikus költészet volt jellemző. Hamarosan az odesszai írók – Iszaak Babel, Jurij Olesa, Valentyin Katajev mellett – egyik legfontosabb alakja.

Számára az 1917-es októberi orosz forradalom a szabadságot, a megváltást, a szabad élethez való jogot hozta. 1918-ban önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, a politikai osztályon propaganda verseket írt.

Munkássága 1925-től, Moszkvába költözésével kibontakozott. Költészetére a színes képek, az érzelmi kitörések és vágyak, a romantikus kompozíciók jellemzők. Joszif Visszarionovics Sztálin egyre növekvő elnyomó rendszerével szemben burkolt kritikát alkalmazott. Korai halála miatt barátai segítettek, hogy művei megjelenjenek, segítve a családja életét.

Művei

• 1926 – Gondolatok Opanaszról (Дума про Опанаса), a leghíresebb munkája
• 1927 – Csempészek
• 1928 – Délnyugat – az első verseskötete
• 1932 – A győztesek – második verseskötete
• 1932 – Az utolsó éjjel; Férfi a külvárosban

Magyarul

• Álmatlan éj; vál. Pór Judit, ford., utószó Tellér Gyula; Európa, Bp., 1970