Dunai hering

Dunai hering
Rajz a dunai heringről
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Clupeomorpha Rend: Heringalakúak (Clupeiformes) Család: Heringfélék (Clupeidae) Alcsalád: Alosinae Nem: Alóza (Alosa) H. F. Linck, 1790 Faj: A. immaculata
Tudományos név
Alosa immaculata E. T. Bennett, 1835
Szinonimák
Szinonimák Alosa kessleri pontica (Eichwald, 1838) Alosa kessleri pontica borysthenis Pavlov, 1959 Alosa kessleri pontica issatschenkovi Pavlov, 1959 Alosa kessleri pontica moriaac Pavlov 1959 Alosa pontica (Eichwald, 1838) Alosa pontica danubii Antipa, 1904 Alosa pontica nigrescens Antipa, 1904 Alosa pontica pontica (Eichwald, 1838) Alosa pontica russac Antipa, 1904 Alosa pontica var. moriac Antipa, 1909 Caspialosa kessleri pontica (Eichwald, 1838) Caspialosa pontica (Eichwald, 1838) Caspialosa pontica chtamalocephala Isachenko, 1925 Caspialosa pontica hypselocephala Isachenko, 1925 Clupea eichwaldi Grimm, 1901 Clupea eichwaldii Grimm, 1901 Clupea piltschardus (non Pallas, 1814) Clupea pontica Eichwald, 1838
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dunai hering témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dunai hering témájú kategóriát.

A dunai hering vagy kaszpi-tengeri vándorhering (Alosa immaculata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A dunai hering elterjedési területe a Fekete- és az Azovi-tenger, valamint ezek folyói és a Paleostom-tó. A magyarországi Duna-szakaszból néhány példánya ismert, de mára kihalt.

A Donban és a Dunában 567 kilométerre is felúszott; mielőtt megépítették a Kanyivi-víztározót, a Dnyeperben elérte Kijevet is.

Alfajai

A Kaszpi-tengerben 2 alfaja, míg a Fekete-tengerben, az Azovi-tengerben és a beléjük ömlő folyókban 1 alfaja él:

• Alosa pontica kessleri – 52 centiméter és 2 kilogramm is lehet; Kaszpi-tenger
• Alosa pontica volgensis - Kaszpi-tenger
• Alosa pontica pontica - Fekete-tenger, Azovi-tenger és a beléjük ömlő folyók

Megjelenése

A dunai hering teste karcsú, heringszerű, nagy, kerekded pikkelyekkel (30-36, átlagosan 33-34 van egy sorban). Testhossza 15-20 centiméter, legfeljebb 39 centiméterig. A Don folyóban nem nő 21 centiméternél nagyobbra. Hátúszója rövid. Oldalvonala nincs. Felső állkapcsa erőteljes középső bemetszéssel; alsó állkapcsa a szem hátulsó szegélyéig ér. Állkapcsa, nyelve, az ekecsont és a szájpadcsont fogazottak. Mell- és hasúszói rövidek, kicsinyek. 40-73 (átlagosan 46-55) erős kopoltyútüske, ezek rövidebbek, mint a kopoltyúlemezkék. Hátoldala és a fej felső fele sötét, kékesen vagy feketén csillogó. A szem és a kopoltyúfedő széle között sötét folt van. Nagyon ritkán 7-8 jelentéktelen sötét folt látható a kopoltyúfedők mögött.

Életmódja

Ez a halfaj egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A tengerben 3-90 méteres mélységben tartózkodik. A kis rákok közül a Crangon-, Upogebia- és Idothea-fajokkal táplálkozik, míg a kishalak közül az Engraulis-, Clupeonella-, Sprattus-fajokat kedveli.

Legfeljebb 7 évig él.

Szaporodása

A dunai hering március–áprilisban indul ívni, és gyakran nagyon messze felúszik a folyókban. Május végétől júliusig ívik, a Don felső szakaszán augusztusig. Ikráit homok- és kavicspadokra rakja. Az ivadékok június és szeptember között indulnak a tenger felé. A dunai hering 2-3 évesen ivarérett.

Felhasználása

A 20. század elején, a túlhalászás miatt, az összes dunai hering állomány erősen lecsökkent. Manapság is halásszák ezt a halfajt, de már nem ipari mértékben.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 6.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Alosa immaculata Bennett, 1835 FishBase
• Kottelat, M., 1997. European freshwater fishes. Biologia 52, Suppl. 5:1-271.