Dom Mintoff

Dom Mintoff
Málta 9. miniszterelnöke
Hivatali idő 1955 – 1958
Előd	Ġorġ Borġ Olivier
Utód	a hivatalt megszüntették
Málta 11. miniszterelnöke
Hivatali idő 1971 – 1984
Előd	Ġorġ Borġ Olivier
Utód	Karmenu Mifsud Bonniċi
Született	1916. augusztus 6. Bormla
Elhunyt	2012. augusztus 20. (96 évesen) Tarxien
Párt	Máltai Munkáspárt
Szülei	Concella Farrugia Laurence Mintoff
Házastársa	Moyra de Vere Bentick
Gyermekei	Anne Mintoff Yana Mintoff
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Máltai Egyetem Hertford College
Halál oka	betegség
Díjak	Al-Gaddafi International Prize for Human Rights Rhodes Scholarship (1939)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dom Mintoff témájú médiaállományokat.

Dom Mintoff (eredetileg Duminku Mintoff, angolul Dominic Mintoff (Bormla, 1916. augusztus 6. – Tarxien, 2012. augusztus 20.) máltai politikus, 1955–1958 és 1971–1984 között Málta miniszterelnöke. Közismert beceneve Il-Perit ("építész").

Civil élete

A Royal Navy egyik szakácsa, Lawrence Mintoff és Concetta Farrugia fiaként született. 1936-ban belépett a Máltai Munkáspártba, amelynek 1937-től 1939-ig főtitkára volt. A máltai és az oxfordi egyetemen tanult, majd a második világháború idején hadimérnökként dolgozott a British War Office-nál, amíg 1943-ban hazatért szülőhazájába. Ettől az évtől részt vett a Munkáspárt újjászervezésében. Politikai pályája egy fél évszázadon ívelt át, miközben részt vett az ország függetlenné majd köztársasággá válásának, és a britek kivonulásának előkészítésében. 1998-ban vonult vissza, azóta tarxieni otthonában élt. 2010 szeptemberében kisebb infarktuson esett át, ami miatt két hetet a Mater Dei kórházban töltött. Ezután is sokszor került kórházba. 2012. augusztus 20-án hunyt el Tarxienben.

Politikai pályája

1944-től volt a Máltai Munkáspárt tagja. 1949-ig számos pozíciót betöltött a gyarmati közigazgatásban. 1947-től miniszterelnök-helyettes volt, ám szélsőségesen szocialista nézetei ellenállást váltottak ki a konzervatívabb pártvezetésben, ezért végül lemondott. 1955-ben aztán heves kampány után a párt vezetőjévé választották. Ugyanabban az évben miniszterelnök is lett, ezzel ő volt hivatott tisztázni Málta viszonyát Nagy-Britanniával. Mintoff az integráció mellé állt: Málta legyen az Egyesült Királyság szerves része, és küldjön képviselőket a brit parlamentbe. Amikor a kiírt népszavazás elbukott, pozíciója megingott, és 1958-ban lemondott. Eközben összetűzésbe keveredett a máltai érsekkel is a katolikus egyház szerepével kapcsolatban, és 1962-ben eltiltották a szentségek vételétől is. Abban az évben a keresztény választók elsöprő többséggel a Nemzeti Pártnak szavaztak bizalmat, ez hét évig így maradt.

1964-ben a köztársaság kikiáltásán sem jelent meg, így tiltakozva a britek elnyújtott jelenléte ellen. Később belátta, hogy mindez taktikai hiba volt, ezért kitartóan igyekezett jó kapcsolatot kialakítani az egyházi személyiségekkel. Kilenc ellenzékben töltött év után a Munkáspárt 1971-ben megnyerte a választásokat, és Mintoff ismét miniszterelnök lett. 1974-ben Málta köztársaság lett, és Mintoff szokatlan külpolitikába kezdett: jó viszonyt ápolt a Szovjetunióval, Kínával és különböző arab államokkal (utóbbit meghatározta számára Málta arab múltja). Közülük a legfontosabb Kadhafi Líbiája volt, hiszen csupán 300 kilométerre van Máltától, bár a viszonyt rontotta a kontinentális talapzatból kitermelhető olaj fölötti fennhatóság kérdése.

1979-ben lejárt a britek bérlete a katonai bázisokra, és Mintoff olyan feltételeket szabott a hosszabbításra, hogy a Royal Navy kivonult Máltáról. 1981-ben újra szembekerült az egyházzal, és a szavazók ismét a Nemzeti Pártnak szavaztak többséget. A parlamentben azonban egyetlen hellyel többet tartottak meg, így Mintoff kisebbségben is a helyén maradhatott. A növekvő ellentétek miatt azonban 1984 decemberében lemondott. 1987-ig még Karmenu Mifsud Bonniċi miniszterelnök tanácsadója volt. Parlamenti székét még egy évtizedig megtartotta. 1998-ban a munkáspárti Alfred Sant miniszterelnök egy indítványa az ő mindent eldöntő szavazatával bukott meg, ezért támogatottság híján új választásokat kellett kiírni. Ekkor vonult vissza a politikától, bár egészen a 2000-es évek végéig többször eljátszott a gondolattal, hogy újra politizáljon.

Kitüntetései

• A Líbiai Köztársaság Érdemrendje (1971)
• A Tunéziai Köztársaság Grand Cordon De l'Ordre de la Republique kitüntetése (1973)
• A görögországi Ponterios egyetemén díszdoktori cím (1976)
• Marokkó Gran Cordon of Oissam Alaouite Érdemrendje (1978)

Kapcsolódó oldalak

• Málta miniszterelnökeinek listája

Források

• Dom Mintoff (angol nyelven). Department of Information. [2010. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)