Draskovits Miklós (országbíró)
| Draskovits Miklós | |
 | |
| A Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1681 decembere – 1687. november 1. | |
| Előd | Forgách Ádám |
| Utód | Csáky István |
| Született | 1630 körül nem ismert |
| Elhunyt | 1687. november 1. Pozsony |
| Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
| Szülei | Thurzó Borbála Draskovits János |
| Gyermekei | Adam Ferenc, Graf Draskovich de Trakostjan |
| Foglalkozás | |
Gróf takostyáni Draskovits/Drakovich Miklós (?, 1630 körül – Pozsony, 1687. november 8.) magyar főnemes, 1681-től 1687-ig országbíró.
Élete
[szerkesztés]Draskovich János nádor és Thurzó Borbála fia. Magyarországi tanulmányok után Itáliába ment, és 1648-tól 1652-ig a Bolognai Egyetemen tanult testvérével, Draskovich Jánossal. Hazatérte után évekkel, 1662-ben kapcsolódott csak be az országos politikába. 1666-tól 1681-ig Moson vármegye főispáni tisztségét, 1670-tól 1673-ig Árva vármegye főispánságát és az árvai közbirtokosság gondnoki székét töltötte be. Ezekkel párhuzamosan 1662-től 1681-ig főajtónállómester is volt. Az országbírói tisztségbe 1681-ben került, és haláláig meg is tartotta azt.
Már 1677-ben szembehelyezkedett I. Lipót magyar király abszolutisztikus törekvéseivel, és követelte az országgyűlés összehívását. Az 1680-as években bekapcsolódott a Magyarország felszabadításáért zajló háborúba, és részt vett Buda visszafoglalásában is (1686). 1683-ban egy időre Thököly Imre pártjára állt, 1687-ben pedig a pozsonyi országgyűlésen keményen felszólalt a Habsburgok örökös uralmának törvényi keretekbe iktatása ellen is. Ezen az országgyűlésen hunyt el nem sokkal később. Váratlan halálát agyvérzés okozta.
A legenda szerint október 31., midőn a magyarok ősi királyválasztási jogukról lemondottak és I. Lipót király óhajtására az alkotmány fenntartásának feltétele mellett Magyarország kormányát, kevés és végre csak Draskovits ellenmondása mellett, örökségileg a Habsburg házhoz kötötték, e miatti búbánatában másnap gutaütés következtében meghalt.
A művelt főúr a magyaron kívül beszélte a latin, a német, a francia, az olasz, és a spanyol nyelvet is.
Első felesége Homonnai Drugeth Borbála volt. Az ő halála után vette el Nádasdy Krisztinát. 2 fia született.
Munkái
[szerkesztés]Mint nagy tudományú érmész volt ismeretes; midőn Chiffletius Henrik, Otho római császár rézpénzének valódiságáról akarván meggyőződni, III. Ferdinánd császárhoz fordult, ez a dolognak megvizsgálásával D. M. főkomornyikját bízta meg, ki ez ügyben 1655-ben Bécsből a császárhoz, ki akkor Pozsonyban tartózkodott, levelet küldött, melyet Chiffletius: De Othonibus acreis. Antverp. 1656. c. munkájába fölvett.
Nejével, gróf Nádasdy Krisztinával együtt fiuk nevelőjének szóló magyar instructiót írtak Tömördön, 1679. ápr. 26., melyet Paur Iván a Sopron című lapban tett közzé (1879. 53. sz.).
Források
[szerkesztés]- Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, ISBN 963-547-085-1, 262. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010
- Életutak. Sárvár és Sárvár környéki személyek életrajzgyűjteménye. Szerk. Sulyokné Matócza Eleonóra. Sárvár, Sylvester Könyvtár, 1993
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8