Dendrocopos atratus

Dendrocopos atratus
	Thaiföldi példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Dendropicini;
Nem:	Dendrocopos; Koch, 1816
Faj:	D. atratus;
Tudományos név
	Dendrocopos atratus; (Blyth, 1849)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dendrocopos atratus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dendrocopos atratus témájú kategóriát.

A Dendrocopos atratus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1849-ben, a Dryobates nembe Dryobates atratus néven.^[3]

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Kína, India, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamit legelők és szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Testhossza 21–22 centiméter, testtömege 42–52 gramm.^[3]

Rovarokkal és hangyákkal táplálkozik.^[3]

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]