Decemviri

A decemviri (Decemviri consulari protestate legibis scribundis) egyedi feladat elvégzésére létrehozott testület a Római Köztársaságban.

A decemviri létrejötte

Az i. e. 5. század közepén Terentius Arsa tribunus megkísérelte a hatályos törvények közzétételét, ami nagy ellenállásba ütközött. Ezért i. e. 451-ben tíz tekintélyes patríciust neveztek ki a consulok helyett.

A decemviri működése

I. e. 451-ben-ben felfüggesztették az alkotmányos rendet, megszüntették az összes „rendes” magistratus működését és a tíz tekintélyes patrícius consuli hatalommal felruházott testülete intézte az állami ügyeket (decemviri legibus scribundis). A törvények egységes rendszerbe foglalását nem tudták egy esztendő alatt végrehajtani, ezért a Decemviri testület működését egy évvel meghosszabbították és az új testületnek már öt patrícius és öt plebejus lett a tagja. A hagyományok szerint ez a testület visszaélt hatalmával és a felháborodás megfosztotta őket hatalmuktól. (A kutatók nagy része nem erősíti meg a decemviri működésének meghosszabbítását és az ezzel kapcsolatos történteket.)

A decemviri tagjai

Az eredeti megalakiláskor i. e. 451-ben:

• Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus, consul
• Titus Genucius Augurinus, consul
• Titus Veturius Crassus Cicurinus
• Gaius Iulius Iullus
• Aulus Manlius Vulso
• Servius Sulpicius Camerinus Cornutus
• Publius Sestius Capito Vaticanus
• Publius Curiatius Fistus Trigeminus
• Titus Romilius Rocus Vaticanus
• Spurius Postumius Albus Regillensis

Tagjai az átalakulás után i. e. 450 – 449 között:

• Appius Claudius Crassus Inregillensis Sabinus
• Marcus Cornelius Maluginensis
• Marcus Sergius Esquilinus
• Lucius Minucius Esquilinus Augurinus
• Quintus Fabius Vibulanus
• Quintus Poetelius Libo Visolus
• Titus Antonius Merenda
• Caeso Duillius Longus
• Spurius Oppius Cornicen
• Manius Rabuleius

A decemviri működésének eredménye

Létrehozták a tizenkét táblás törvények néven ismertté vált gyűjteményt, melynek középpontjában a magántulajdonnal kapcsolatos kérdések álltak. A törvények szövege nem maradt fenn eredeti teljességében, mert a dokumentumok egy barbár betöréskor megsemmisültek, de a későbbi jogászi gyakorlatból, a nyelvészek idézeteiből és más tartalmi kivonatokból a következők szerint rekonstruálták őket:

• 1-2: perrendtartás
• 3: az adóssági eljárás
• 4: házasságjog
• 5: örökösödés, gyámság
• 6-7: birtokjog, adásvétel
• 8: vagyoni károsodás (lopás, rablás) és kártérítés
• 9: törvénykezés, joghatóság
• 10: városrendészeti ügyek, a temetkezés szabályozása
• 11: a hivatalos naptár
• 12: zálogjog; a rabszolgák által okozott károk

A törvények megnevezése (Legus duodecim tabularum vagy Duodecim tabulae) jelentősen eltér a későbbi gyakorlattól, ahol az előterjesztő nemzetségnevét és a törvény tárgyát tüntették fel. A tizenkét táblás törvények jelentőségét jelzi, hogy a későbbi császárkori jogászok is a magánjog és a közjog alapjának tekintették (fons omnis publici privatique iuris). A római gyerekek írás-olvasás oktatása a törvény szövege alapján történt.

Források

• Ferenczy István – Maróti Egon – Hahn István: Az ókori Róma története.Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.
• Majoros József: Római élet.Gemini Budapest Kiadó.1996.