Death metal
Death metal | |
Stíluseredet | Thrash metal |
Kulturális eredet | 1980-as évek közepe, Florida, Amerikai Egyesült Államok |
Hangszerek | gitár, basszusgitár, dob |
Népszerűség | A metalt hallgatók közt az 1990-es évek elejére vált népszerűvé. |
Társműfajok | |
Grindcore, | |
Alműfajok | |
Technical death metal – Melodikus death metal - Brutal death metal - Oldschool death metal - Blackened death metal - Deathcore |
A death metal, azaz „halál metal” egy extrém metal zenei alműfaj, mely a 80-as évek közepén alakult ki az agresszívebb thrash metalból[1] olyan zenekarok hatására, mint a Slayer,[2][3] a Celtic Frost[4] vagy a Kreator.[5]
Műfaji jellemzők
[szerkesztés]A death metal szembetűnő stíluselemei a mélyebben hangolt gitárokon játszott, erősen torzított, disszonáns gitárriffek[6] és a mélyhangú hörgés használata a hagyományos énekhang helyett. Utóbbi a zene erőszakos vagy éppen ominózus hatását hivatott erősíteni.[7] A dobmunka általában gyors, intenzív és technikás, gyakori a "d-beat" és "blast beat" alapritmusok folyamatos használata. A death metal zenészek elvetik a hagyományos verzére és refrénre épülő dalszerkezetet, a dalok sokszor fokozatosan bontakoznak ki egy-egy témából, de jellemzőek a hirtelen tempóváltások, és bonyolult ritmusképletek.[8]
Története és alműfajok
[szerkesztés]A műfaj eredete a 80-as évek szélsőségesebb thrash metal együtteseihez köthető.[9] Elnevezésének eredete vitatott. A közvélemény általában az amerikai Death zenekarhoz köti, mely a műfaj egyik legnagyobb hatású korai képviselője, valószínűbb azonban, hogy az első death metal együttesként számontartott Possessed 1984-ben kiadott „Death Metal” című demójától ered a név.[10]
A '80-as évek második felében a műfaj rohamosan terjedni kezdett az USA-ban és nemsokára Svédországban is. A két országban azonban a death metal két különböző verziója alakult ki. A svéd irányzat képviselői dallamcentrikusabbak, jobban érezhetők a zenében a heavy metal gyökerek. Az amerikai irányzat brutálisabb és általában technikásabb is. Az amerikai színtér is több jól elkülöníthető alszíntérre oszlik, ezek közül a legjelentősebb a floridai és a New York-i. A svéd stílusú death metal jelentős képviselői közé tartozik a Dismember, a Grave, az Unleashed, a Necrophobic, továbbá korai albumain az Entombed. Az amerikai death metal klasszikusai között említhető a Morbid Angel, a Suffocation, a Deicide, a Nile, az Obituary, a Dying Fetus, az Immolation, a Malevolent Creation, a Cannibal Corpse és a Krisiun (brazil).
A svéd és az amerikai iskolán kívül sajátos kisebb színterek is létrejöttek, amelyek egyik irányzathoz sem köthetők egyértelműen. Így például az angol death metal számos képviselője részesíti előnyben a középtempós, monoton, de a svéd zenekarokhoz képest kevésbé dallamos dalokat (például Benediction, Bolt Thrower). A lengyel death metal együttesek pedig gyakran az amerikai irányzat brutalitását kombinálják a svédek thrashes hatásaival, dallamaival (Vader, Dies Irae, újabb Behemoth)
A death metal különösen agresszív változatai közé tartozik a brutal death metal és a deathgrind. Ismertebb zenekar a leegyszerűsített, agresszív szövegeiről híres Cannibal Corpse, de a szélsőségesebb vonalhoz tartozik az amerikai brutal death metalt játszó Disgorge és a deathgrind Exhumed zenekar is. Utóbbi zeneileg a grindcore és a death metal ötvözete.
A death metal egy vadhajtásaként alakult ki a '90-es évek elején a technikás, sajátos dalszerkezetekkel, számos más műfaji hatást (progresszív rock, jazz stb.) alkalmazó progresszív death metal. Ide tartozik a későbbi albumai alapján a Death, az Atheist, a Cynic és a Pestilence. Progresszív death metalként szokták címkézni az előbbi zenekaroktól eltérő Opethet is, melyet lényegében csak a hörgés használata köt a műfajhoz.
A svéd death metal és más dallamosabb műfajok keveredésével jött létre a '90-es évek első felében a dallamos death metal (első fontosabb képviselői: kései At The Gates, Dark Tranquillity, In Flames, kései Carcass). A dallamos death metal zeneileg csak lazán kapcsolódik az eredeti death metalhoz, a durva énekhangon, és a lejjebb hangolt gitárokon kívül nem sok rokonságot mutat azzal.
A death metal ma már lényegében az összes elképzelhető metal műfajjal, és bizonyos nem metal műfajokkal is keveredett, így a rengeteg változat miatt egyre nehezebb meghatározni, mi tekinthető tisztán death metalnak és mi nem.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dunn, Sam (Director). Metal: A Headbanger's Journey (angol nyelven) [motion picture]. Canada: Dunn, Sam.
- ↑ Joel McIver Extreme Metal, 2000, Omnibus Press pg.14 ISBN 88-7333-005-3
- ↑ The greatest metal band for Mtv. [2006. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 1.)
- ↑ Joel McIver Extreme Metal, 2000, Omnibus Press pg.55 ISBN 88-7333-005-3
- ↑ Joel McIver Extreme Metal, 2000, Omnibus Press pg.100 ISBN 88-7333-005-3
- ↑ FretJam Guitar Lessons, "How to Play Death Metal Guitar"
- ↑ Sharpe-Young, Garry. Death Metal, ISBN 0958268444
- ↑ Purcell, Natalie J.. 1, Death Metal Music: The Passion and Politics of a Subculture. McFarland & Company, 12. o. [2003]. ISBN 0786415851. Hozzáférés ideje: 2007. június 1. „A good Death Metal song will keep the listener to the edge of his seat while the song twists and turns through numerous time changes and scale patterns - John Gallagher, Dying Fetus”
- ↑ Dunn, Sam (Director). (2005, Aug 5). Metal: A Headbanger's Journey film. Kanada: Dunn, Sam
- ↑ http://www.metal-archives.com/more.php?id=914 Archiválva 2008. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Encyclopaedia Metallum
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Death metal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.