Darwin-pintyek
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A Darwin-pintyek
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Darwin-pintyek témájú kategóriát. |
A Darwin-pintyek Galápagos-szigeteken élő tangarafélék, amely fajokat az adaptív radiáció klasszikus példájaként emlegetnek. 15, egymáshoz feltűnően hasonló faj. A Costa Ricához tartozó Kókusz-szigeten élő kókuszpintyen (Pinaroloxias inornata) kívül az összes faj az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken él.
A Darwin-pintyek a rendszertani konzervativizmust mutatják. A kettős nevezéktan szabályai szerint egy fajt a nem neve és fajnév együttesen határoz meg. A tizenöt pintyfajt öt nembe sorolták. (Pinaroloxias, Camarhynchus, Certhidea, Geospiza, Platyspiza)
Ezek a pintyek azonban testfelépítésükben, színükben, alig-alig térnek el egymástól. Különbözőségük leginkább testméreteikben és csőrük alkatában mutatkozik meg. Már első leírójuk, Charles Darwin tisztában volt azzal, hogy eme madarak egyetlen őssel rendelkeznek, amelynek adaptív evolúciója alakította ki a tizenháromféle táplálkozási módot és életteret. Egyetlen fajból nemcsak tizenhárom különböző alakult tehát ki, hanem öt önálló nem – legalábbis a fajnevek alapján.
Az öt nemnév semmilyen összefüggésben nincs e madarak valódi rokonsági fokával. Nem derül ki, hogy a Geospiza magnirostris (nagy földipinty) és a Geospiza scandens (földi kaktuszpinty) közelebbi rokona-e egymásnak, mint a Platyspiza crassirostris (vegetárius pinty).
Valójában azonban ezek a madarak egy nemen belül ugyanakkora távolságra vannak egymástól, mint bármelyik másik nem valamely faja, és közös ősüktől is pontosan akkora evolúciós távolságra vannak. Ha egymás után sorba állítjuk mondjuk a kókuszpintytől kezdve az egymáshoz hasonló alakokat, akkor a hegyescsőrű földipintyen, a kaktuszpintyeken, a kis földipintyen, a vegetárius pintyen, a kéregpintyeken, a harkálypintyen és a mangrovepintyen át eljutunk a füzikepintyig, amely viszont alig különbözik a sorkezdő Kókusz-szigetitől.
Az ábrán a kör alakban elrendezett fajok közül bármely tetszőleges faj két szomszédja alig-alig különbözik egymástól. Kétségkívül a nagy kaktuszpinty és a kis kéregpinty erősen különbözik egymástól, de az átmenet folyamatos spektrumot alkot.
Rendszertani besorolásuk
[szerkesztés]A csoport korábban a sármányfélék (Emberizidae) családjába volt helyezve. Helyük a tangarafélék között az újabb molekuláris vizsgálatok alapján biztos.[1] A Geospiza nem viszonya a többi nemmel, s belső viszonyai még tisztázatlanok.[2]
A Darwin-pintyek csoportjába a következő nemek és fajok tartoznak:
- Geospiza (Gould, 1837) – 9 faj
- kis földipinty (Geospiza fuliginosa)
- hegyescsőrű földipinty (Geospiza difficilis)
- Genovesa-szigeti földipinty (Geospiza acutirostris)
- vérszívó földipinty (Geospiza septentrionalis)
- nagy kaktuszpinty (Geospiza (Cactospiza) conirostris)
- Genovesa-szigeti kaktuszpinty (Geospiza propinqua)
- nagy földipinty (Geospiza magnirostris)
- földi kaktuszpinty (Geospiza (Cactospiza) scandens)
- közepes földipinty (Geospiza fortis)
- Platyspiza (Gould, 1837) – 1 faj
- vegetárius pinty (Platyspiza crassirostris vagy Camarhynchus crassirostris)
- Camarhynchus (Gould, 1837) – 5 faj
- nagy rovarevő fapinty (Camarhynchus psittacula)
- közepes rovarevő fapinty (Camarhynchus pauper)
- kis rovarevő fapinty (Camarhynchus parvulus)
- harkálypinty (Camarhynchus pallidus)
- mangrovepinty (Camarhynchus heliobates)
- Certhidea (Gould, 1837) – 2 faj
- éneklő pinty vagy füzikepinty (Certhidea olivacea)
- szürke füzikepinty (Certhidea fusca)
- Pinaroloxias (Sharpe, 1885) – 1 faj
- kókuszpinty (Pinaroloxias inornata)
Képek
[szerkesztés]-
kis földipinty (Geospiza fuliginosa) -
nagy földipinty (Geospiza magnirostris) -
földi kaktuszpinty (Geospiza scandens) -
nagy rovarevő fapinty (Camarhynchus psittacula)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Burns, Kevin J., Shultz, Allison J., Title, Pascal O., Mason, Nicholas A., Barker, F. Keith, Klicka, John, Lanyon, Scott M., Lovette, Irby J. (2014). „Phylogenetics and diversification of tanagers (Passeriformes: Thraupidae), the largest radiation of Neotropical songbirds”. Molecular Phylogenetics and Evolution 74, 41-77. o. DOI:10.1016/j.ympev.2014.02.006.
- ↑ Lamichhaney, Sangeet, Berglund, Jonas, Almen, Markus, Sallman, Maqbool, Khurram, Grabherr, Manfred, Martinez-Barrio, Alvaro, Promerova, Marta, Rubin, Carl-Johan, Wang, Chao, Zamani, Neda, Grant, B. Rosemary, Grant, Peter R., Webster, Matthew T., Andersson, Leif (2015). „Evolution of Darwin's finches and their beaks revealed by genome sequencing”. Nature 518 (7539), 371-375. o. DOI:10.1038/nature14181.
Források
[szerkesztés]- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Frank J. Sulloway: Darwin and His Finches: The Evolution of a Legend. In: Journal of the History of Biology. Band 15, S. 1-53, 1982; Online PDF
- Frank J. Sulloway: Darwin's Conversion: The Beagle Voyage and Its Aftermath. In: Journal of the History of Biology. Band 15, S. 325-96, 1982; Online PDF
- Frank J. Sulloway: The Beagle collections of Darwin's finches (Geospizinae). In: Bulletin of the British Museum (Natural History) Historical Series. Band 43, Nr. 2, S. 49-94, 1982; Online PDF
- Peter R. Grant, Jonathan Weiner: Ecology and Evolution of Darwin's Finches Princeton University Press, 1999, ISBN 0-691-04866-5
- Peter R. Grant, B. Rosemary Grant: Genetics and the origin of bird species. In: Proceedings of the National Academy of Sciences. Band 94, Nr. 15, S. 7768-7775, Juli 1997; Online PDF
- A. Sato, C. O’Huigin, F. Figuera, P. R. Grant, B. R. Grant, H. Tichy, J- Klein: Phylogeny of Darwin’s finches as revealed by mtDNA sequences. In: Proceedings of the National Academy of Sciences. Band 96, Nr. ?, S. 5101-5106, April 1999; Online PDF
- Peter R. Grant (1991). „A Darwin-pintyek és a természetes szelekció”. Scientific American (magyar kiadás) (12), 48-54. o.
