DR VT 2.09 sorozat
| DR VT 2.09 sorozat | |
 | |
 | |
| DR VT 2.09 sorozat DB 771/772 sorozat | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Waggonbau Bautzen |
| Gyártásban | 1957 (prototípus) 1962–1969 (Sorozat) |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 1A |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 90 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 13550 mm |
| Hossz | 13 550 mm |
| Szolgálati tömeg | 15,6–19,3 t |
 A Wikimédia Commons tartalmaz DR VT 2.09 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
A DR VT 2.09 sorozat, mely 1970 óta a DR 171/172 sorozatba, 1992 óta pedig a DB 771/772 sorozatba tartozik, egy német motorkocsi sorozat. A Waggonbau Bautzen tervezte és építette őket. A sorozatgyártás 1962 és 1969 között történt. Beceneve: "Malactaxi".
Története
[szerkesztés]A Waggonbau Bautzen a háború előtti vasúti kocsik és a mellékvonalakon közlekedő gőzüzemű személyszállító vonatok kiváltására 1955-ben kezdte meg a könnyű vasúti kocsik új sorozatának tervezését, és az első két prototípus 1959-ben készült el. Az egyik Büssing-motorral, a másik a Dieselmotorenwerk Berlin-Johannisthal motorjával készült. A sorozatban gyártott példányok első tagjai 1962-ben álltak forgalomba.[1][2] Ugyanebben az évben további hat pótkocsis motorkocsi készült, 1963-ban pedig további tizenhat motorkocsi és először néhány vezetőállásos pótkocsi is. További járműveket épített a Waggonbau Görlitz.[3]
Az eredeti VT 2.09-es besorolás a jármű általános típusára (VT = Verbrennungstriebwagen = belsőégésű motorral felszerelt vasúti kocsi), a teljesítményre (kb. 1/100 a motorteljesítménynek, lóerőben mérve) és a végsebességre (kb. 1/10 az érték km/h-ban) utal. A pótkocsikat VB 2.08, a vezetőállásos pótkocsikat VS 2.07 számmal jelölték.
A sorozatnak több beceneve is volt, többek között a Ferkeltaxe ("malactaxi") a vidéki vonalakon általánosan használtak miatt, vagy a Blutblase ("vérhólyag") az eredeti sötétvörös festésük miatt. Az átfestés után a Pfefferminzbonbon ("borsmentás cukorka") elnevezést lehetett hallani.
Miután a Deutsche Reichsbahn és a Deutsche Bundesbahn 1992-ben egyesítette gördülőállományát, és ezzel együtt a DR-flotta újraszámozása is megtörtént, a sorozat számos tagját átépítették és átfestették a regionális vonatok mentazöld-fehér színére. Miután új vasúti kocsik váltak elérhetővé, a 771/772-es sorozatot 2000-ben kivonták a forgalomból.[4] 22 járművet Kubába és Romániába, a többit Spanyolországba és Brazíliába adták el. A 772-es sorozat utolsó motorkocsiját 2004 januárjában vonta ki a menetrend szerinti forgalomból a Stendalban.
Irodalom
[szerkesztés]- Lothar Weber: Die Ferkeltaxe. transpress Verlag, Stuttgart 2016, ISBN 978-3-613-71515-8.
- Bernd Friedrichs, Andreas Stange. Die Leicht-Verbrennungs-Triebwagen der Deutschen Reichsbahn (német nyelven). EK-Verlag (2010)
- Thomas Nitsch: Die Ferkeltaxe 171/172 (német nyelven). (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- Stefan Lorenz: Die Ferkeltaxe der Deutschen Reichsbahn, 2011. március 28. [2016. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- Wolfgang Herdam, Gerhard Bank. Fotomotiv Ferkeltaxi. Fotoverlag Wolfgang Herdam (2001) (Photographs)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Michael Neuhauss: Die Nebenbahnretter. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- ↑ H. J. Obermayer. Triebwagen. Weltbild, 215–216. o. (1995)
- ↑ Olaf Hoell: UIC-Baureihe 95 80 0771. UIC-Baureihe 95 80 0772. [2016. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- ↑ Peter Neumann. „Der Abschied von der "Ferkeltaxe" steht bevor”, Berliner Zeitung , 2000. március 17. [halott link]
További információk
[szerkesztés]
- Der Nebenbahnretter (németül)
- Geschichte und Technik der „Ferkeltaxe“[halott link] (németül)
- Skizze des VT 2.09 und seines Beiwagens (németül)
- Bilder der BR 771 in der Europäischen Eisenbahnbildergalerie[halott link] (németül)
- Bilder der BR 772 in der Europäischen Eisenbahnbildergalerie[halott link] (németül)
