Ugrás a tartalomhoz

Chathami kecskepapagáj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cyanoramphus forbesi szócikkből átirányítva)
Chathami kecskepapagáj
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Rozellaformák (Platycercinae)
Nemzetség: Rozellarokonúak (Platycercini)
Nem: Cyanoramphus
Faj: C. forbesi
Tudományos név
Cyanoramphus forbesi
Kuhl, 1820
Szinonimák

Cyanoramphus auriceps forbesi

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Chathami kecskepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Chathami kecskepapagáj témájú kategóriát.

A chathami kecskepapagáj (Cyanoramphus forbesi) a madarak osztályának papagájalakúak rendjébe és a szakállaspapagáj-félék családjába tartozó ritka, endemikus faj. Ez a kecskepapagáj egyike Új-Zéland legritkább madarainak és a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján sebezhetőként szerepel; főként természetes élőhelyeinek elvesztése, a ragadozók és a hibridizáció veszélyeztetik a faj állományainak fennmaradását. A chathami kecskepapagáj mindössze két kis szigeten őshonos az egész világon. Komoly természetvédelmi erőfeszítések nyomán sikerült elérni, hogy állománya jelenleg stabilnak minősül.

Rendszerezés

[szerkesztés]

Régebben az aranyfejű kecskepapagáj (Cyanoramphus auriceps) alfajaként szerepelt Cyanoramphus auriceps forbesi néven.

Chathami kecskepapagáj

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Új-Zélandhoz tartozó Chatham-szigeteken, közelebbről a Kis-Mangere és a Mangere-szigeteken honos. 1930-ban a Mangare-szigetről kihalt. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és bokrosok.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 23 centiméter. Tollazata élénkzöld, koronája aranysárga.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az élő kifejlett egyedek száma 120 körüli (1999). A fajra veszélyeztető tényezők az erdőirtás, és az betelepített elvadult macskák. Szerencsére állományai stabilak.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]