Valerij Nyikolajevics Csernyecov

Valerij Nyikolajevics Csernyecov
Született	1905. március 17. Moszkva
Elhunyt	1970. március 29. (65 évesen) Moszkva
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	régész etnológus
Iskolái	The Faculty of Geography and Geoecology
Kitüntetései	A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
Sablon • Wikidata • Segítség

Valerij Nyikolajevics Csernyecov (oroszul: Валерий Николаевич Чернецов; Moszkva, 1905. március 17. – Moszkva, 1970. március 29.) orosz tudós, a finnugor régészet és néprajz kiemelkedő alakja. Az Ob-vidék északi népeinek, főként az obi-ugorok történetének, valamint az uráli sziklarajzok kutatója.

Élete

Moszkvában, építész családjában született. A moszkvai elektrotechnikai főiskolán rádiótechnikus szakképesítést szerzett. 1923–1925 között rádiótechnikusként részt vett az Északi-Urálban felméréseket végző geodéziai expedíció munkájában. Ez alapvetően meghatározta további életútját. Ekkor került kapcsolatba az obi-ugorokkal: a hantikkal (osztjákok) és a manysikkal (vogulok), megismerte életmódjukat. Foglalkozni kezdett az Északi- és a Középső-Urál népeinek történetével, hagyományos kultúrájával. 1925-ben négy hónapot töltött a Lozva folyó menti manysik között, megtanulta nyelvüket.

1925-ben a Leningrádi Állami Egyetem néprajz szakos hallgatója lett, ott szerzett diplomát 1930-ban. 1930–1935 között a leningrádi Északi Népek Intézete munkatársa volt, ezt követően az Antropológiai és Néprajzi Múzeum Szibéria-osztályának tudományos munkatársa, majd vezetője. „Az Ob-vidék történetének főbb korszakai az őskortól az i. sz. 10. századig” címmel készített disszertációját 1942-ben védte meg. 1940-ben Moszkvába költözött és élete végéig tudományos munkatársa maradt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Néprajzi Intézetének. Felesége, Vanda Joszifovna Mosinszkaja régész volt, több közösen készített munkájuk jelent meg.

Munkássága

Pedagógiai munkássága az 1930-as évek elején kezdődött, a Leningrádi Herzen Tanárképző Főiskola asszisztenseként, majd docensként néprajzot és manysi nyelvet adott elő, aspiránsok vezető tanára volt. A világháborút követően a szibériai népek történetéről, néprajzáról és folklórjáról tartott előadásokat a Moszkvai Állami Egyetemen.

Az Északi Népek Intézetében a manysi írásbeliség megteremtésén dolgozott. Részt vett a manysi ábécé, az első manysi ábécéskönyv elkészítésében (1932), társszerzőként manysi nyelvtant írt (1933), közreműködött egy orosz-manysi szótár szerkesztésében, meséket, folklórszövegeket jelentetett meg (Vogul mesék 1935).

A terepen folytatott munkálatok során felkereste a Lozva, az Északi-Szoszva, a Konda folyók mentén élő manysik és az alsó-Ob vidéki hantik csoportjait, nagy mennyiségű néprajzi anyagot gyűjtött, tanulmányozta nyelvüket, hiedelemvilágukat. Az 1930-as évek közepén személyesen figyelhette meg és részletesen leírta a manysik medveünnepét.

Feleségével együtt régészeti kutatásokat végzett különböző nyugat-szibériai helyszíneken. Egyebek mellett 1946-ban megvizsgálták az Uszty-Polujban (ma Szalehard város része) már korábban feltárt régészeti lelőhelyet, 1949-ben az Om folyó partján felfedezett egykori település maradványait, munkájuk eredményeit számos tanulmányban publikálták. Az 1950-es évektől az Urálban található sziklarajzok tudományos vizsgálata állt tevékenysége középpontjában. Elemezte és összegezte a témában addig ismertté vált összes leírást, adatot is, és kutatási eredményeit két kötetben adta közre (1964, 1971).

Régészeti vizsgálódásai alapján megkísérelte rekonstruálni a finnugor (uráli) népek őstörténetét. Valószínűsítette, hogy az ugorok elődeinek ősi szálláshelyei az Urál szibériai oldalán lehettek. Ez a megállapítása ellentétben állt a korábbi felfogással, mely szerint a finnugor őshaza az Uráltól nyugatra helyezkedett el. Megállapításait többen kételkedve fogadták, a magyar kutatók közül pl. László Gyula, mások viszont lényegében elfogadták.

Halála után teljes kézirati hagyatéka a Tomszki Állami Egyetemhez került; felesége halála (1980) után a tudós házaspár könyvtárát szintén az egyetem könyvtára kapta meg. Csernyecov néprajzi megfigyeléseit tartalmazó naplóiból, jegyzeteiből N. V. Lukina állított össze kötetet „Nyugat-Szibéria néprajzának forrásai” címmel (Tomszk, 1987).

Munkáiból

• Древняя история Нижнего Приобья. (Az alsó Ob-vidék őstörténete; társszerző V. I. Mosinszkaja, 1953)
• В поисках древней родины угорских народов (Az ugor népek őshazájának nyomában; társszerző V. I. Mosinszkaja, 1954)
• Нижнее Приобье в I тыс. нашей эры (Az alsó Ob-vidék az i. sz. első évezredben; 1957)
• Наскальные изображения Урала (Az uráli sziklarajzok; 1964, 1971)
• Представление о душе у обских угров (Az obi-ugorok hiedelmei a lélekről; 1959)
• Этнокультурные ареалы в лесной и субарктической зонах Евразии в эпоху неолита (Etnokulturális területek Eurázsia erdős és szubarktikus öveiben az újkőkor idején; 1973)
• К вопросу о месте и времени формирования Уральской (финно-угоро-самодийской) общности (Az uráli (finnugor és szamojéd) közösség kialakulása helyének és idejének kérdéséről (Nemzetközi Finnugor Kongresszus, Budapest, 1960).

Magyarul

• Asszony-unokája. Vogul népmesék. Artturi Kannisto, Munkácsi Bernát, V. N. Csernyecov gyűjtése alapján; vál., ford., utószó, jegyz. Gulya János; Európa, Bp., 1959 (Népek meséi)

Források

• Csernyecov Valerij Nyikolajevics (orosz nyelven). Obi-ugor Alkalmazott Kutatások és Tanulmányok Intézete. (Hozzáférés: 2010. május 6.)
• V. D. Viktorova: Uráli történeti enciklopédia: Csernyecov Valerij Nyikolajevics (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. május 6.)
• Oroszországi régészeti portál (orosz nyelven), 2005. [2011. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 6.)

További információk

• Csernyecov–Mosinszkaja: В поисках древней родины угорских народов (1954) (orosz nyelven). Jamali régészeti expedíció, 2005. [2005. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 6.)