Szung Csen-cung kínai császár
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}} (?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
Szung Csen-cung kínai császár | |
Kína császára | |
Uralkodási ideje | |
997 – 1022 | |
Uralkodóház | House of Zhao |
Született | 968. december 23. Kajfeng |
Elhunyt | 1022. március 23. (53 évesen) Kajfeng |
Édesapja | II. Taj Cung |
Édesanyja | Impress Yuande |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Szung Csen-cung kínai császár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csen Cung (968. december 23. – 1022. március 3.) kínai császár 997-től haláláig.
II. Taj Cung fiaként született, és édesapja halála után jutott a trónra. Uralkodása alatt megszilárdította a konfucianizmust, és békét kötött az északi kitaj nomád törzsekkel, véget vetve a több évtizede zajló háborúskodásnak. A San-jüani szerződés értelmében a Szung-udvar kénytelen volt elismerni az északi területeket elvesztését.[1]
A császár égi kinyilatkoztatásokra hivatkozva új kultuszok bevezetését rendelte el, amelyek a korábban rivalizáló konfuciánus és buddhista tanok fúziójára vezettek. Ugyanakkor növelte a konfucianizmus befolyását, mert 1011-ben elrendelte, hogy minden körzeti központban szentélyeket emeljenek Konfuciusz tiszteletére. Ezek a reformok segítették a császár legitimációját.[1]
Csen Cung elméje az uralkodása végére gyakorlatilag elborult, így felesége gyakorolta a hatalmat. A császár 25 évnyi uralkodás után, 53 évesen halt meg. A trónon fia, I. Zsen Cung követte.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
Előző uralkodó: II. Taj Cung |
Következő uralkodó: I. Zsen Cung |