Fürj

Közönséges fürj
	; A fürj hangja ;
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Tyúkalakúak (Galliformes);
Család:	Fácánfélék (Phasianidae);
Alcsalád:	Tyúkformák (Gallinae);
Nemzetség:	Tetraogallini;
Nem:	Coturnix;
Faj:	C. coturnix;
Tudományos név
	Coturnix coturnix; Linnaeus, 1758
Elterjedés
	A fürj elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves telelőhely valószínűleg kihalt és betelepített betelepített terület
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges fürj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges fürj témájú médiaállományokat és Közönséges fürj témájú kategóriát.

A fürj (Coturnix coturnix) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európában és Ázsiában költ. Az eurázsiai kontinensen költő alfajok vonulnak, a telet az Európában költő madarak Észak-Afrikában és száheli zónában, az ázsiai madarak Indiában töltik.

Afrika Szaharától délre található területein (elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában), valamint Madagaszkár szigetén állandóan egy helyben élő, nem vonuló populációk élnek.

Sikeresen betelepítették Réunion és Mauritius szigetére. Sikertelen betelepítési kísérletek történtek az Amerikai Egyesült Államokba, Tahitire, a Seychelle-szigetekre, Ausztráliába és Új-Zélandra is.

A természetes élőhelye a sík- és dombvidéki mezőgazdasági területek, ahol főleg gabona- és lóheremezőkön, illetve extenzíven használt vagy parlagon levő réteken honos.

Alfajai

eurázsiai fürj (Coturnix coturnix coturnix) (Linnaeus, 1758) – Európa és Ázsia mérsékelt övi részén él, telelni Észak-Afrikába és Indiába vonul.
kanári-szigeteki fürj (Coturnix coturnix confisa) (Hartert, 1917) – a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken és Madeirán élő, nem vonuló alfaj.
afrikai fürj (Coturnix coturnix africana) (Temminck & Schlegel, 1849) – Afrika keleti és déli részén honos. A Madagaszkáron és a Comore-szigeteken élő madarakat is ebbe az alfajba vonják be.

azori fürj (Coturnix coturnix conturbans) — az Azori-szigeteken
zöld-foki-szigeteki fürj (Coturnix coturnix inopinata) (Hartert, 1917) – a Zöld-foki-szigeteken honos.
etióp fürj (Coturnix coturnix erlangeri) (Zedlitz, 1912) – Etiópia hegyvidékein él.

Megjelenése

Testhossza 16–18 centiméter, a szárnyfesztávolság 32–35 centiméter, testtömege 75–135 gramm. A hím kicsit kisebb, mint a tojó. Nyaka és begye rozsdabarna, fehér foltokkal, fekete pettyekkel; háta vörhenyesbarna, finom fekete mintázattal; alsóteste fehéres-sárga, csőre szürke, lába rózsaszín. Nyaranta kora hajnalban hallatja jellegzetes „pity-palaty” hangját, melyről a népies pitypalaty-madár nevét is kapta. Felröppenésekor halk „krak-krak” hangot is hallat.

Életmódja

A telet Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában tölti. A fürjek tavasszal április végén, május elején érkeznek, az őszi vonulás augusztus végén indul és szeptember végén, október elején fejeződik be. Kisebb társaságokban a földön futva és rövid távolságra repülve szokott vonulni. Vonuláskor a szeles idő sokat elpusztít közülük. Tápláléka a rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások. Aratáskor a kipergett gabonamagvakat is összeszedi, ezzel kárt nem tesz, rovarirtással viszont nagy hasznot hajt. Fő tápláléka évi átlagban 86,3% növényi és 13,7% állati eredetű. Húsa és tojása ízletes – bár vándorlása egyes szakaszaiban mérgező növényeket fogyasztva a húsa átmenetileg mérgezővé válhat, a méregért a tarlóvirágot,^[1] a bürököt^[2] vagy a hunyorfajokat^[3] próbálták felelőssé tenni, de még nincs döntő bizonyíték egyikre sem. Magyarországon védett (nem vadászható-) faj!

Szaporodása

Talajba kapart mélyedésbe készíti fészkét, melyet jól elrejt a növényzet közé. Fészekalja 9-13 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. Az egyedül kotló tojó nagyon eltökélten ül a tojásokon, csak legvégső esetben menekül el zavarás esetén. A hím a legtöbbször a kotlás során a fészek közelében tartózkodik és őrködik.A fiókák fészekhagyók és kikelésük után azonnal elhagyják a fészket. A fiatal fürjek életük tizenegyedik napján már rövid repüléseket hajtanak végre és 20 napos korukra teljesen röpképesek és három-négy hónapos korukban már ivarérettek. A fürj évente kétszer-háromszor költ.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon elterjedt fészkelő, állománya erősödik, a Földközi-tenger partján telel, elsősorban az Ibériai félszigeten, és Északnyugat-Afrikában.

Jegyzetek

↑ Lewis DC, Metallinos-Katzaras E, Grivetti LE (1987). „Coturnism: Human Poisoning by European Migratory Quail”. Journal of Cultural Geography 7 (2), 51–65. o. DOI:10.1080/08873638709478507.
↑ Clatworthy, Menna. Nephrology: Clinical Cases Uncovered. John Wiley and Sons, 145–. o. (2010. március 15.). ISBN 978-1-4051-8990-3. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10.
↑ Dobbs, Michael R.. Clinical neurotoxicology: syndromes, substances, environments. Elsevier Health Sciences, 166–. o. (2009. május 22.). ISBN 978-0-323-05260-3. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Az Azori-szigetek állatvilága

[Doi-1] Lewis DC, Metallinos-Katzaras E, Grivetti LE (1987). „Coturnism: Human Poisoning by European Migratory Quail”. Journal of Cultural Geography 7 (2), 51–65. o. DOI:10.1080/08873638709478507.

[Clatworthy2010-2] Clatworthy, Menna. Nephrology: Clinical Cases Uncovered. John Wiley and Sons, 145–. o. (2010. március 15.). ISBN 978-1-4051-8990-3. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10.

[Dobbs2009-3] Dobbs, Michael R.. Clinical neurotoxicology: syndromes, substances, environments. Elsevier Health Sciences, 166–. o. (2009. május 22.). ISBN 978-0-323-05260-3. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10.

[1]

[2]

[3]