Ugrás a tartalomhoz

Foltos bürök

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Conium maculatum szócikkből átirányítva)
Foltos bürök
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Bürök (Conium)
Faj: C. maculatum
Tudományos név
Conium maculatum
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Foltos bürök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos bürök témájú médiaállományokat és Foltos bürök témájú kategóriát.

A foltos bürök vagy egyszerűen bürök (Conium maculatum) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó egy- vagy kétnyári növényfaj. Erősen mérgező, szervezetbe kerülése bénulásos halálhoz vezet.

További elnevezései: bolondpetrezselyem,[1] bödög,[2] börög,[1] bőrög,[2] bösvény,[2] bötök,[1][2] büdös bürök,[3][2] egérbürök,[1] mérgespetrezselyem,[1] mocskos bürök,[2] nagy bürök,[2] patikai bürök,[2] sípfű,[1][2]

Leírása

[szerkesztés]

Magassága 50–200 cm. Erőteljes, felálló, dúsan elágazó szárú növény. Levele kettő-négyszeresen szárnyalt, háromszög alakú, a levélkék hosszúkás, tojásdad-hosszúkás formájúak, puhák, lágyak. Elmorzsolva kellemetlen illatúak. Szára hengeres, gyengén barázdált, kopasz, deresen hamvas színű, alsó részén halvány vörösbarna foltok láthatók. Virágzata 8–20 cm sugarú összetett ernyő. Az egyes virágok 2 mm-esek, fehérek, ötszirmúak, a szirmok enyhén kicsípett csúcsúak. Az ernyő alatti gallérlevelek szálasak, hasogatott csúcsúak. A virág alól a gallérkalevelek hiányoznak. Termése két részre tagolt ikerkaszat, magjai barnák.

Élőhelye

[szerkesztés]

A foltos bürök a Mediterráneumból származik, de ma már a világon mindenütt előfordul mint mezei gyomnövény. Nedves, tápanyagdús talajt kedvel. Elterjedése Európa nagy része, észak kivételével. Magyarországon erdőszélek, gyomtársulások, útszélek, árok- és patakpartok gyakori növénye.

Felhasználása

[szerkesztés]

Fő hatóanyaga a koniin, mely a növény minden részében megtalálható (friss termésben 2-3%, a mennyiség a száradás során csökken). Hatására először az alsó végtagok bénulnak meg, majd ez felfelé halad, végül teljes öntudat mellett légzésbénulás miatt beáll a halál. Kisebb mennyiségben más piridinvázas alkaloidokat is tartalmaz: konhidrint, pszeudokonhidrint, γ-koniceint és N-metilkoniint.

A foltos bürök nedvét az orvosi tisztesfű (Stachys officinalis) és az édeskömény (Foeniculum vulgare) magjaival keverték össze, s ezt alkalmazták például a sztrichnin és más mérgek ellenanyagaként. A 15–16. században a gyökereket köszvényes fájdalmak csillapítására használták, az 1760-as évektől rákos daganatok kezelését is végezték bürökkel.

Az ókori athéni (görög) törvénykönyvekben a „bürökpohár” a kiszabható halálbüntetés egyik nemeként szerepelt. Szókratészt is ilyen módon végezték ki, azaz a foltos bürök mérgével teli poharat kellett kiinnia, miután istenkáromlásban, valamint az ifjúság tévútra vezetésében találták bűnösnek. Platón – elsőként – ekkor írta le a mérgezési tüneteket.

Ezt a mérgező gyomnövényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége (a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz).

Újabb, labor körülmények között végzett kutatások ennek ellenére azt bizonyítják, hogy a népi gyógyászatban betöltött szerepe nem volt alaptalan és potenciálisan rákellenes és daganatellenes tulajdonságai vannak hatóanyagainak köszönhetően.

Galéria

[szerkesztés]
Szára a vörösesbarna foltokkal
Virágzata
Megszárított ernyői a termésekkel
Jacques-Louis David: Szókratész halála

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f bürök (Conium maculatum). In Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Kárpáti Zoltán és Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 37. o. ISBN nélkül  
  2. a b c d e f g h i Foltos bürök. In Wagner János: Magyarország virágos növényei. (magyarul) A Hoffmann K. növényatlaszának képeivel. A Dr. Hoffmann Gy. átdolgozta harmadik kiadás alapján irta Wagner János tanitóképző-intézeti tanár. A magyar szöveget átnézte Mágocsy-Dietz Sándor egyetemi tanár. Budapest: K. M. Természettudományi Társulat. 1903. Hozzáférés: 2021. február 1. arcanum.hu  
  3. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 342. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]