Charles-Augustin Sainte-Beuve
| Charles-Augustin Sainte-Beuve | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1804. december 23. Boulogne-sur-Mer |
| Elhunyt | 1869. október 13. (64 évesen) Párizs |
| Sírhely | Montparnasse-i temető |
| Nemzetiség | francia |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Joseph Delorme |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, regény, irodalomkritikai tanulmányok |
| Első műve | Tableau historique et critique de la Poésie française et du théâtre français au XVIe siècle |
| Fontosabb művei | Histoire de Port-Royal Critiques et portraits littéraires Causeries du Lundi Nouveaux Lundis |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles-Augustin Sainte-Beuve témájú médiaállományokat. | |
Charles-Augustin Sainte-Beuve [ejtsd: szent bőv] (Boulogne-sur-Mer, 1804. december 23. – Párizs, 1869. október 13.) francia író, költő, újságíró, irodalomkritikus.
Élete
[szerkesztés]Özvegy édesanyja és apai nagynénje nevelte fel, mert az apa Charles-Augustin születése előtt két hónappal meghalt. Az érettségi után Sainte-Beuve orvosnak készült, de két évi tanulás és kórházi gyakorlat után az újságírás és az irodalom felé fordult. A Le Globe liberális irodalmi és filozófiai hetilapban jelent meg első cikke Joseph Delorme álnéven. 1827-ben dicsérő kritikát írt Victor Hugo Ódák és balladák verseskötetéről, és ekkor kezdődött barátságuk. Együtt vettek részt Charles Nodier író és akadémikus irodalmi találkozóin a Bibliothèque de l'Arsenalban. A cénacle-nak nevezett összejöveteleket a romantika bölcsőjének tartották. Minden vasárnap este ott gyűltek össze az írók, költők és művészek, hogy felolvassák és megbeszéljék írásaikat, verseiket. Politikával is foglalkoztak. Hugo és Saint-Beuve is megalakították saját irodalmi körüket Hugo lakásán. Adèle, Hugo felesége nagyon diszkréten elfogadta Sainte-Beuve udvarlását, ezért a barátság Hugóval megszakadt 1830-ban.
Sainte-Beuve a saint-simonistákhoz csatlakozott, Pierre Leroux-val, Henri Lacordaire-rel és Lamennais-vel barátkozott. Verseit először Joseph Delorme álnéven adta ki. A Volupté című regénye önéletrajz. A Történeti és kritikai körkép a XVI. századi francia költészetről és színházról (Tableau historique et critique de la Poésie française et du théâtre français au XVIe siècle) még ma is alapműnek számít. Mivel versei és regénye nem arattak átütő sikert, Sainte-Beuve az irodalomkritika felé fordult. Cikkeit közölte a Le Globe, a Revue de Paris, Revue des Deux-Mondes, Le Constitutionnel és a Le Moniteur Universel.
1837-ben Lausanne-ba hívták, hogy tartson előadásokat a janzenista Port-Royalról. Az órák kibővített anyagából született az Histoire de Port-Royal, amit legjelentősebb művének tartanak.
1844-ben a Francia Akadémia tagja lett, ahol az antiklerikálisok és kormánypártiak vezetője volt. Nem tudta megakadályozni Félix Dupanloup, Victor de Laprade és Henri Lacordaire beválasztását az Akadémiába. Sikertelenül támogatta Théophile Gautier-t és Charles Baudelaire-t az akadémiai tagválasztásokon.
Sainte-Beuve, Hugóval ellentétben, a Második Francia Császárság mellé állt 1852-ben. 1854-ben kinevezték a Collège de France latin tanszékének élére. Bemutatkozó óráját a liberális diákok megzavarták, ezért benyújtotta lemondását. 1857-ben tanári állást kapott az École normale supérieure-ön. 1865-ben bekerült a szenátusba, ahol kiállt az irodalom szabadsága és szólásszabadság mellett.
Sainte-Beuve új módszert alkalmazott az irodalomkritikában. Az írókat életrajzuk, életkörülményeik, történelmi és szociológiai helyzetük alapján értékelte. Módszerét később Marcel Proust hevesen bírálta.
1869. október 13-án hunyt el Párizsban. A Montparnasse-i temetőben helyezték örök nyugalomra.
Művei
[szerkesztés]
Versek
[szerkesztés]- Vie, poésies et pensées de Joseph Delorme (1829)
- Les Consolations (1830)
- Pensées d'août (1837)
- Livre d’amour (1843)
- Poésies complètes (1863)
Regény, novella
[szerkesztés]- Volupté (1835) (Önéletrajz)
- Madame de Pontivy (1839)
- Christel (1839)
- Le Clou d’or
- La Pendule (1880)
Irodalomkritikai tanulmányok, esszék
[szerkesztés]- Tableau historique et critique de la poésie française et du théâtre français au XVI. siècle (1828, bővített kiadás 1843)
- Histoire de Port-Royal (1840–1859, 4. kiad. 1878. 7 kötet)
- Critiques et portraits littéraires (1832-39)
- Portraits littéraires (1844)
- Portraits contemporaines (1846)
- Portraits de femmes (1844 et 1870)
- Causeries du lundi (1851-62, 15 kötet)
- Nouveaux lundis (1863-1870), 13 kötet
- Premiers lundis (1874-75), 3 kötet
- Étude sur Virgile (1857)
- Nouveaux lundis (1863-68)
- Chateaubriand et son groupe littéraire (1860)
- Souvenirs et indiscrétions (1872)
- Lettres à la princesse (Mathilde) (1873)
- Correspondance de S. (1877, 2 kötet)
- Nouvelle correspondance de Sainte-Beuve (1880)
Magyarul
[szerkesztés]- Arczképek az ujabkori francia társadalomról; ford., jegyz., bev. Wohl Janka; Révai, Bp., 1888 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
- Ki a klasszikus?; ford. Rónay György; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegyz. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Sainte-Beuve, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Charles-Augustin Sainte-Beuve életrajza a Francia Akadémia honlapján
- Életrajza (Larousse Encyclopedie)
